Szívhatár

ceruzával:
eddig tarthatsz


tussal:
eddig tarthatsz
aztán már nem szeretlek -
így húzom meg magam


akrillal:
nézd épp elbírom nézd épp
elbírlak téged eddig és ne tovább
egy szív erejéig türemkedhetsz ki több
ne szakítson.

ott már nem bírlak el. ahogy
mások szomját is felpakolod a
kis csészémnyi megúszásra.
látszatszomjhalálok ah! ne higgy
nekik, mind inni akarnak és
belőlünk akarnak inni...

a rokon vonásokat keresd vonalon innen.
ahol ugyanaz a száraz cserepes
érzés csókoltat - ha már képtelen vagy
kiemelni magadból és úgy tenni,
mintha nemcsak a vágyad volnék...

hívd meg egy italra a szomjunk
ismerősét és viseld el,
hogy gyűlöllek érte.

olajban:
amíg nem találkozol velem. addig hordozol lelkesen.
aztán is. csak onnan összemosódik, hogy honnan érkezem.
ügy meglepődsz a csókon, mintha nem laknék benne rég,
pedig azért vagyok, hogy így kövesd szíved transzponderét.
jó hogy ha ismersz - határaim meghúzza hogyha hordozol
figyelj rá, húrmódra pengi el, hogy kiből lesz jó donor -
nyugodtan lakj a vágyban, ha hordasz nyugodtan nyúlj utána,
míg meg nem érkezik sem vár a tranzitváró huzatmagánya -
de meghúztam, milyen magasba húzz fel légszomjvakult
fejeddel - hisz látod e manővertől nem ment kioldó katapult,
viharzóna ez kiterjedt ciklon, szárnyak pengő robaját most
kéne míg bele nem repülsz a vágyból leimádkozd -

amíg nem találkozol velem, addig hordozol lelkesen.
aztán is. csak onnan összemosódik, hogy honnan érkezem.
embermadár a csőröd persze mindig lesz mibe dugnod -
de csak az én kint-lényemmel lelsz bent robotpilóta-nyugtot
egyenletes izgalmad befelé pörgöd majd így: igen, megérte -
de úgy is, ha lényem tükrébe nézel kicsit gyűlölni foglak érte.