Terápia

Kívántad
ne kelljen
senki

békanyál
gélezi a
tócsát

*

Egynyári ragyogásból tartós forma -
csak csontig nedvtelenített
szárazvirág-csokor.

Együtt árasztott illat emléke nyűgöz -
aznap éjjel ti párologtátok
a csillagfényt.

Elmúlt. Kiszáradt. Szagtalan.
Porral lepett száradt szirmok
beporozhatatlansága.

*

Hó takará el a járt utakat, s te simázol
sumákul eladnád újnak a hejhó régi dumákat
belefingtak az estéd íves hóbuckacukor kupacába
ha kicentiznéd is hullik rá újrapapír hó újrakarácsony
gépiesen rakod arcod fel rásápad a reggeli szürke
vele sem más csak az eggyel több olvad
lógtok díszfán díszcsöpögő hógömb.

*

Ne tudjam holnap. Rettegjem akár
hova csavarog a kettős kétely.
Lépjünk űrt, csizmánk mérje ki
peremen túlhullás vár, vagy a még hely -

Lakjon rémület akkora - benned akár
bennem - ölelő zuhanásunk titkos
hulló suhogásából potyog el
úgyis születik az itt-most.

*

kezdődik
végre? nem.
még tart.

eső moshatja
a falevelek
lélegzetét.