2014. december 18., csütörtök

Zen fotók: Stekovics Gáspár (3.)




Léthé

múlása nyomán
fénymosta határok
egymásba simulnak

*

hulláma nyomán
fény rajzolta határod
is elmosódik







2 megjegyzés:

  1. „És nem mozdul semmi.
    A sziklaszirtről nincs mit mesélni,
    se a körökről, a karokról, hogy mi az összefonódás.
    A verdeső hullámok felett őrködő világítótorony,
    ablak és ajtó minden pórusom.
    Enged, fogad, mint part a tengert apály után. „
    (Csobánka Zsuzsa: A test vetületei)

    VálaszTörlés
  2. Úgy vetülsz mint az árnyék.
    Ha vízbe lóg. Ahogy az árnyék vizes lesz.
    Szirteken zuhan túl hátunk mögött a nap.
    Karok, körök napok és évritmusok tartanak
    egy csenddel töltött revolvert a szívedhez.
    Az árnyékod, árnyékom, ahogy vetülünk, ablak és ajtó
    vetemedőben. Ha belépünk rajta majd
    más élt kap a tenger, ívet a dagály
    más határt a part.

    VálaszTörlés