Beszélgetés távolodóban

Németh Zoltán:

A másik oldal

Messzire kerültem mindentől.
Mint aki egyre távolodik a
Földtől, végleges lassúsággal,
Bele az elképzelhetetlen semmibe.

Nem az a legszörnyűbb, amikor
Az ember vak, hanem amikor lát,
De nincs mit látnia.

Nem az a legszörnyűbb, ha süket,
Hanem ha tudja, hogy hall, de nincs
Mit hallani.

Birtokában a kéznek,
De bármerre nyúlsz, nincs mit
Tapintani.

Visszafordul mind.

A semmiben forgó nyelv,
a semmiben tapogatózó ujjak.

Amikor eltűnik a világ:
Most már nem is volt, soha.

shizoo:

A másik oldal

Mint aki egyre végtelen
lassúsággal távolodik -
kicsiségében hátrafelé zuhan
a szökési sebességbe.

Az lát. Nagyon sokáig látja az
elvesző otthont
karnyújtásnyira.

Az hall. Nagyon sokáig hallja
egyre rémültebben fogyó
lélegzetű teste zajait.

Nincs mit tapintani.
Karnyújtásnyi távolban
úszó mindent.

Visszafordul mind

a semmi elől. Ez nem a hit
hogy semmi sincs a semmiben:

az eltűnő világ képe ítéleted.
A zuhanásod. Öröké.



haikuverziója:

rád szabott pokol:
semmi ágán öröklét
magánideje

Nóra hozzáfűzése:

visszafordult birtoklás
hiánylétben soha nemvoltság
lassú kerülése a távolnak