Leküzdése

Majd ha leveted a ráncolódó bőrt
mint a kígyó - kibújsz a nehéz múltból.
Amolyan vedlésnek képzeled
a tényleg magad mögött hagyott
repedező fénytelen hártyák
dilemmák és elszalasztások májfoltozta
rétegének. Amiből távozol.

Vagy úgy is képzeled ahogy
a báb egyszer csak meghasad - és
ami kibújik belőle: a folyomány
egyfajta többlettel terhes. Ez lehet a
repülés, a látás, a szépség képessége -
Úgy is képzeled hogy e folyomány
vissza se néz. Úgy veti le.

Majd ha a kultúrád istenének fia
megint megszületik az áldozatra.
Érted és mindenkiért. Micsoda
nagyképűség ez az ösztönös különbség-
tétel! Te és a világ. E két jól
megkülönböztethető entitás
vedlene. Kibújna a nehéz múltból.

Azaz: az ítélet alól. Igen. Így
eshet, hogy te, aki láttad a fényt
nem is egy reggel megszületni
a másik - a világ - szemében
időnként egy olyan kultúrába vágysz
ahol vedlés helyett egyszerűen
és automatikusan újradobhatsz.

Akár egyetlen életen belül. A kerék
kötözött sonkájaként ott ahol
nem fogyasztanak ilyesmit.
Persze ez sem választás kérdése -
úgyhogy vedleni szeretnél, áldozni
vagy legalább e féregállapotból
amely téged zabál előre lárva
végre bebábozódni.