Születésnapodra

Ma reggel a varjak a
galambokkal kötelék-repültek.

Nem láttam még ilyet. Ahogy reggel
a varjak nekiindulnak a mezőnek
a város langyosából. A hazatérést
láttam számtalanszor, a károgás-eget,
de a kivonulást soha. Szétesőbb.
Nem látszik a raj - a családok látszanak
kivándorolni az ételért.

A galambok meg - ahogy szokták
csak úgy örültek a reggelnek.
Ahogy a kis halál összegyűlt szorongását
kinyújtózzák a szárnyaikból.
Ilyenkor látszik, a repülés a lételemük - nem a
kolduló morzsáért totyogás. Szinte
felzuhantak a tíz emelet fölé, hogy aztán
egymást kergetve, hullámvasutazva
pörögjenek az ébredésbe.

Ma egy leszakadó varjúadag vágott
közéjük, bumfordin, károgva, szurtos nagyfiúk
a homokozóba. A varjú nem
eszik galambot (csak ha döglött). Ez a
három krakéler mégis eljátszotta a vadászatot.
egészen a hetedik emeletig magasságot
vesztve károgtak bele a szétrebbenő
rajba.

Tág és veszélytelen gomolygás volt -
s akkor láttam, hogy az otthonom
(egyébként idegesítően sokszor párkányra
és egyebekre szaró) békeszimbólum-csokra
egy rövidet azért távrepült a három
gyászhuszárral. Felszabadultan együtt
légibemutatóztak a házak között
háton és orsóban pörögve.

Ma reggel a galambok a
varjakkal kötelék-repültek.
Ma este megszületsz.