Závada Pálnak
ne csodálkozz hogy ifjak ma csak
szétcsúszó szorongásverseket -
amikor a reményeid közt első helyeken ott
szűköl az ahogy összeomlott a régi rablószisztéma
úgy fog összeomlani ez is -
amikor alapjában nem az építésre hanem
az összeomlásra bazíroztok egy
ország még lélegző szellemében
amikor minden épülő csak térkővel lerakott
lélek és környezetrombolás
mélygarázs és a nőni képes rajta mindig: felület
össze-vissza javított gurányolások
fűmaggal hintett ráncosra száradó bőre
látványelemek plakátkampány-alkatú épülő gyűlöletrendjében
száműzött szobrok és visszahányt múltak bronzillúziójában
a nyelvben erős nemzet folyamatos nyelvgyengítésében
szavak népvándorlásában érdekelt maffia gyűri
körétek a rémálmok és rémlátomások magvait
hogy ne érhess a kedves bőréhez se a
hányadékuk félresöprése nélkül -
ne csodálkozz hogy a kritikus szerint
az egyetlen adekvát nyelv most a széthullásé -
mert ami most építésnek hívódik az rombolás
védtelenítés és végtelenített elgyengítése egy
társadalom maradék immunrendszerének
hogy kizárólag zombimód irányított
már kézivezérlést sem igénylő automata testek
rángása legyen a még egymás kezét keresők
maradék autonómiája
hogy az érintésből pofon virágozzon a kirohadt
öröm helyét hiába vakaró áldozatok
ekcémától érdes tenyerében
hogy a bűnösök megnevezése áldozathibáztatás lehessen
hiszen bizonyos összeg felett már
nem bűnös hanem üzlettárs
a zsigerbe ordítást hideg ésszel árusítók röhögnek
az értelem felébreszti a szörnyeket szülést
csak műtéttel eltávolítható ösztönrög zárványokat teremve a nemzettestbe
ha nincs adekvát jelentés akkor
minden vita potenciális szörnyszülészet -
ne csodálkozz ha a romlást várók
végromlást várókká válnak -
ha egyre többen vélik úgy: az egysejtűektől kell
újrahúzni a földtörténetet
mert az összes többi megoldás csak az űr
mély csendjébe kihurcolt hullámzás sodorta szemét
kisbolygóövnyi Saragasso-tenger műanyagpalackból és szívószálból
jövőbe robbanásunk élettér-tágulatában ezt
a felszámolhatatlan Gólemet cipelnénk
a határainkon túlra -
ne csodálkozz ha te magad is
úgy érzed: az egyetlen határátlépés tisztít meg
amikor meztelenül magad adod a romlásnak
gondolat szó és cselekedet nélkül
végképp tárgyiasulva
nyüvek rágta mauzóleumot építve -
ne csodálkozz ha egyre hangosabban
zokog a füledben az ember
küzdj és bízva bízzál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése