vannak mondatok

vannak mondatok, amiket a testeddel mondasz ki
gyönyörű mondatokat, pedig épp nem vagy maradéktalanul
sőt, úgy érzed maradék vagy, leginkább maradék
akinek elege van magából, pont mert
nem feltétlenül az maradt meg
akit megtartana

ólmos fáradtságok mondatai egy
sose látott tengerpart só verte partján

az öregedés tapasztalatában megfogalmazódó
mondatokról beszélek, tudod
ezt is meg kellett érnünk, hogy ezt találjam szépnek
ahogy a lépéseidben ott borzong a hurcolt fájdalom
tudnak a madarak sajgó szárnyakkal repülni?

te mintha tudnál
de nem ezt találom szépnek
hanem a testeddel kimondott verset
amiről beszélek, de amit
lépésről lépésre értelmetlen volna lekottázni
talán elég ajándék hogy láttam
hogy emlékezhetek rá
ahogy egy öregedő zenészre aki
egyre nehezebben fújja, de
nemcsak megoldja, éli

egy gyönyörködést képzeljetek, amiben nincsen fájdalom
csak abban, amiben gyönyörködik
fájdalom az örömben, mint tengerben, vérben a só
az izmok elsavasodásában a megtett
lépések, de nem azokat látom
csak a testeddel kimondott mondatokat
gyönyörű mondatokat, pedig épp nem vagy maradéktalanul
a vers, amit a mozdulatokkal
mondani szeretnél