összefut

szóval ismerlek téged és ez az ismeretség
túlnyúlik a lehetséges határokon
mert nem találjuk a közös pontot lassan
ötvenkét éve honnan
morbid hogy egyikünk se tud a korábbi
valóságnak érzett találkozásra emlékezni
csak a tény hogy ismersz és ismerlek
és bár nem tudjuk egymás nevét sem
belelapoztunk egymás könyvébe valamikor
csak nem használtunk könyvjelzőt
nem hajtottunk szamárfület csak olvastunk
tovább vittek a jóleső mondatok

ilyenkor fog el a leginkább mennyire nem
erre az egyetlen olvasásra vagyunk kitalálva
egy gyorséttermi pultnál dolgom van dolgod van
és nem ugyanaz a dolog tehát fejthetetlen
honnan ismerősek honnan felejthetetlenek
ezek a mondatok írnám de ez inkább
csak egy érzés ami elfog hogy
éreztem azt ami téged most elfog
lassan ötvenkét éve melyik polcról honnan
nyitott bőrkötéses kötetek vagyunk
szerintem egyszerűen rossz helyre
pakolt vissza bennünket
egy felületes könyvtáros