A pletyka

Amikor a fülébe jut, hogy bizonyos körök a körökön belül
terjesztik róla, hogy vamzer, teljesen tehetetlen.
Érzi a dugába dőlést. Egy üresség környékezi, amit
amúgy is érez - a hétköznapok szokvány velejárója
ez a szakadék, csak eddig más volt a neve.
Magyarázatot kap néhány elhidegülés, amit addig
magába nézve magyarázott. Mintha egy hibajavítót
huzigálnál az üres lapon. Kitörölve amit le se írtál.

Bizonyos körök a körökön belül - ez egy kitörlésre
alapozott halmazelmélet. És mégsem teljesen mindegy
hogyan viselkedett, hogyan nem volt jó barát,
hogyan lebegtetett érintésekben többletet. Szóval
ettől még számos esetben tényleg balfasz volt,
csak a dolog szempontjából ez teljesen lényegtelen.

Ebben a tehetetlenségérzetben mondjuk otthon van -
nincs benne semmi szokatlan. Csak innentől egy
kabátlopási ügybe keveredett színház-látogatóhoz
hasonlít, akinek pechjére csak nagyon hasonló
volt a kabátja. Merthogy amúgy tényleg ügynök,
csak nem köthető semmiféle szervezethez
a maga egyre nehézkesebben működő testén túl.

Amikor a fülébe jut, hogy a körökön belül bizonyos körök
terjesztik róla, hogy vamzer, teljesen tehetetlen.
Ágálhatna, meg protestálhatna, de különösebben
semmi értelme nincs. Ebben a mérgezett légkörben, amit
a maga füstjével is központoz, nem gyártanak mártírokat -
az is csak egy régi, kopottas színpadi szerep. Egy
lehetetlen követelés a teljes lebomlás korai,
még temetetlenül ejtett stádiumában. Mit tehetne.
Feléli a maradék, keserves kamatokkal és a
végrehajtás fenyegetésével terhelt hitelét.