növekedésemlékjel -
kérgétől fosztott
meztelen korpusz
*
látszik: a szándék
merre csavart - mit tört az
idő belőle
*
látszanak a fájdalom
gyökérig rágó
féregútjai
*
fényben fürdik
tüze nélkül a lélek
setét éjszakája
Utóirat
A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Ha megragad egy látvány, egy fa például
ahogy csavarodva, ágazva, törve nő -
ha megállít és magad sem érted, miért
de nem enged: akkor rólad mesél.
A csavarodásaidról, elágazásaidról,
elhalt lehetőségeidről, s hogy
mi tört le rólad visszahozhatatlanul.
Mesél arról, hova nőttél, mi vesz körül,
min nem változtat a szándék, az akarat,
csak ha kitéped magad, gyökerestül,
csak a kitép egy vihar, gyökértelen,
min nőhetsz túl, vagy honnan kell
a lényed amputálni.
A világba vetülsz, mert gondolat vagy.
És a világ a megvalósult gondolat.
Annyi tükörbe nézhetsz, nárcisz,
amennyit csak nem szégyell az arcod -
ha megállít és magad sem érted, miért
nem enged tovább a látvány, ülj elé,
és engedd, hogy elmeséljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése