Beszélgetés a geoproszektúrán

Markó Béla:

A felboncolt madár

Madár a boncasztalon:
kiszedjük belőle a repülést
amely annyi bajt okozott
az asztal sarkára tesszük
és mint libegő kéziratlapot
lenyomtatjuk egy papírnehezékkel
majd a még meleg testről
gondosan letakarítjuk
a vonatfütty nyomait
hiszen mint felnyújtott
láthatatlan ujjbegyen
ez a madár is
gyakran megpihent
a meleg vonatfüttyön…
az égszínkéket is lemossuk róla
amely a lágy tollak peremét
itt-ott befogta
majd dermedt szeméből
kiemeljük a fészket
a síró fiókákkal
s a parányi koponyából
hosszú papírszalagon kifordul
a lekottázott ének.






shizoo:
A Juhar boncolása

Ahogy belemarcangol a fűrész
harsányabban érezni
a hiába sarjadt rügy szagát
a legallyazott ágak és levelek
erjedést böfögnek
szürke bűzfelhőt köhög az égés
majd a szálfáról fejtett kéreg
következik a mókus
karma nyomával
rovarlábak morzekopogását
kaparjuk le róla
és a szelet ami támasztotta
hiszen a törzs álmában szívesen
támaszkodott a csöndes szavú
hideg hóesésnek...
fűrészporbűzt sikolt a gatter és
a gyalu éle alatt a juhar
olyan jó nyersfa-bukét kiabál
valahol emlékeztet a termés
hullásának illatára
hogy aztán hosszú évek
széklábhallgatása után még egyszer
a tűzre vetve megérezzük
ahogy elsikoltja maradék olaját
a fa beszédes halott.