2017. április 8., szombat

Kórteremkereső (hármasoltár)








Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat
a hatodikon a százas kórteremben.

Ez egy új típusú egészségpláza
a tekintetükben tükröződik
belőlem a réteges önzés.

Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat
anélkül nem engednek a közelébe.



Nincs üres reggel.
A zöld egyre hangosabban kiabál
a percről percre festett
pasztellég alatt.
A legszebb koncerteket átalusszuk.

Keresek egy tükröt.
Fa alakú. Ház alakú
összefüggönyözött és
redőnyös ablakokkal.
Ég alakú páracsíkokkal
amit fémtesteink hasítottak.

Egy távoli úton elcsillanó
autó ablakát.
A hegyek vonalát ahogy
kiáll belőle a kilátó
kis pörsenése.

Nincs üres reggel
ha keresek egy tükröt.
Mélyen a szemébe nézek és
a százas kórteremben
megtalálom benne az apukámat.



Egy tiszteletre vagyok tőle
hogy megtaláljam az apukámat.
Kicsit elkésve megadva neki.
Tartozom vele.

Nyílik az ajtó és a kék pizsamában
ott fekszik az ágyon.
Már nagyon várt már
nagyon régóta várt.

Már nyagyon régóta vártam.
Ablakot nyitok a tekintetében
erre a közös csenddel megáldott
ébredésre.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése