2014. június 8., vasárnap
verstestiséget
álmomban verset írtam.
nem voltam
elégedett vele, de valahogy
jól állt a vers a szavakon.
sőt - a szavak
túlhordtak magukon.
mintha a tartalom
lüktető törtsége volna
amit kerekre gyúr a forma.
nem öltözetként, inkább mint a lényeg
egyenrangú társa -
mintha megleltem volna
egyfajta verstestiséget.
nem rögzült, elszállt a
tápászkodás
tapogatódzása
közben. mintha nem volna
való a fényre. mintha
nem bírná
éber létem e másféle minta
nem bánnám, ha
efféle könnyed egy-test-és-lélek
töredékek
minden ébredésembe beleköltöznének.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése