Munkagödör

Nincs határozott célom. Ez most
a koronaként viselhető teher.
Olyan mintha megnyílnék felfelé.
Hogy mi távozik az nem érdekel.

Hogy mi hull alá és mi súlytalan.
Királyságom választott maradék
térköveit felszedi a nyílás.
Földet szakít az irgalmatlan ég

de nem vigyázza munkagödreit.
Úgy húzza fel a súlya vesztett léptet
helyével együtt, ahova csak lépett -
helyet csinál bennem a szemétnek.



Nincs határozott célom. Kincsem
ez a bizonytalanság. S ha nincsen
mi megmaradjon, az se baj
a legtöbb ismert szentírás szerint sem.

Repül minden fel, felgravitál.
Elhordott terhek lebegnek a kútba
amit annyi módon égbe ástam
mesterségben és önpusztításban.

Térkövekre léptetett, leraktam -
most gödröt ás az irgalmatlan égbe.
S ami nem fért és célba feszített -
végre tétlen gyűlhet a szemét le.