Napi Operatív Információs Jelentés
114.
Budapest, 1979. május 18.
[...]
4./ "Kopasz" fn. bizalmas nyomozás alatt álló személy annak érdekében, hogy nyugaton is megismerjék, több írását elküldte MÉSZÁROS ISTVÁNNAK, HELLER ÁGNESNEK, és SZELÉNYI IVÁNNAK.
[...]/III/III./
Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött.
Intézkedés: - A bizalmas nyomozást tovább folytatják.
ÁBTL - 2.7.1. - NOIJ Összefoglaló jelentések 114/4. 1979.05.18.
"Kopasz" fedőnevű célszemély nyugati "ismertsége" érdekében nem csupán ő maga levelezett, hanem az állambiztonsági szervek is. Ez a levelezés három hónappal később, 1979. augusztusában kezdődött, és fél évvel később Dr. Horváth József a III/III. csoportfőnök-helyettese egy javaslatban így számol be róla:
BM III/III-4-a. alosztály
Tárgy: „Kopasz" fedőnevű ügyben
Javaslat
Elhárítási területünkön bizalmas nyomozást folytatunk Eörsi István (Budapest, 1931, Eörsi Teréz) szabadfoglalkozású író-műfordító ügyében.
Engedélyezett javaslat alapján 1979 augusztusában operatív kombinációt hajtottunk végre a célszemély lejáratása érdekében. Intézkedésünk alapját nevezett néhány verse képezte, amelyek 1953-ban jelentek meg „Fiatal szemmel" című kötetében és nyíltan állást foglaltak szocialista rendszerünk mellett.
Az említett verseket egy bécsi magyar emigráns nevében elküldtük Eörsinek. A kísérő levélben a „feladó" kijelentette, nem tudja elképzelni azt, hogy az az ember, aki ilyen módon kiszolgálta Rákosit és az akkori vezetőket, őszinte ellenzéke lehetne a mostani, sokkal liberálisabb rendszernek. Provokátornak, fizetett ellenzékinek bélyegezte Eörsit és közölte, mindent megtesz annak érdekében, hogy mind Nyugaton, mind Magyarországon leleplezze őt. Ugyanennek az emigránsnak nevében az előzőhöz hasonló tartalommal, a verseket mellékelve levelet írtunk a bécsi Magyar Híradó című folyóirat szerkesztőségének. Mindkét levelet Bécsből adtuk fel, illetve az első esetben a bécsi feladás látszatát keltettük.
Ausztriai „ismerősünk" itthoni „kapcsolatain" keresztül rövid kísérőszöveggel eljuttattuk a verseket elhárítási területünk prominensebb célszemélyeihez, így Kenedi Jánoshoz, Bence Györgyhöz, Dalos Györgyhöz, Vezér Erzsébethez, Kertész Mihályhoz, Csoóri Sándorhoz, Mészöly Miklóshoz és Könczöl Csabához, valamint a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz, majd néhány héttel később Orbán Ottóhoz és Palotai Borishoz.
Intézkedésünk komoly zavart okozott célszemélyeink körében. A levelek híre néhány nap alatt elterjedt ellenzéki körökben, nemcsak azok tudtak róla, akik kaptak, hanem egy viszonylag szélesebb kör. Beszélgetéseiknél hosszabb ideig visszatérő téma volt az esemény.
Eörsi tekintélyét nem sikerült alapjaiban megingatnunk, de „leveleink" feltehetően egyesekben benne maradhatnak tüskeként, amit egyszer végső érvként még felhasználhatnak ellene. Hernádi Gyula és Jancsó Miklós például azért nem írta alá a prágai perek kapcsán kezdeményezett tiltakozó nyilatkozatot, mert „a szovjet ügynök" Eörsi aláírta. Másrészt intézkedéseink hatására ellentétek, nézeteltérések támadtak célszemélyeink körében, mert maguk között keresték a tettest, egymást gyanúsítgatták az elkövetéssel.
Magát Eörsit mélyen megrázta az esemény. Először megpróbálta elhallgatni a dolgot, senkinek sem szólt a levélről. Amikor az itthoni „terjesztés" megindult, nagyon megijedt. Ekkor már beszámolt másoknak is a levél tartalmáról. Izgatottan érdeklődött a versek másokra gyakorolt hatásáról, nagyon félt attól, hogy egyesek számára károsan értékelik írásait. Később a kedvező visszhang hatására megnyugodott és ő is bekapcsolódott a gyanúsítgatásokba, de Hernádi reagálása ismét megzavarta.
Intézkedésünk és az általa kiváltott hatás megteremtette az alapot akciónk folytatására, ezért az alábbiakat javasoljuk: - Bécsből - az első akcióhoz hasonlóan - levelet küldünk Eörsi verseivel együtt a jugoszláviai Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének. A levél tartalma a korábbiakhoz lenne hasonló, kiegészítve azzal, hogy ez a verscsokor „nagyszerű adalék" a Jugoszláviában kiadás előtt álló Eörsi-féle Lukács-tanulmányhoz.
Ezen intézkedésünkkel csökkenthetnénk Eörsi István növekvő jugoszláviai népszerűségét, valamint a Lukács-tanulmány értékét.
- Budapesti feladással levelet írunk - a verseket mellékelve - az elhárítási területünkön bizalmas nyomozás alatt álló Dr. Szalai Sándor akadémikusnak, a Magyar Szociológiai Társaság elnökének.
Szalai Júlia nevű leánya cikket írt a kéziratos folyóiratba, ezért meghiúsult egy külföldi utazása. Szalai professzor akkor felelősségre vonta leányát, hogy ne dőljön be az olyan provokátoroknak, mint akik a szamizdat irodalmat készítik, mert ezzel mind a saját, mind apja helyzetét nehezíti.
Tervezett levelünkben figyelmeztetjük Szalait, hogy az ilyen Eörsi-félék provokálják a lányát, és vigyázzon, nehogy csapdába kerüljön egyes „álellenzékiek" és a leánya meggondolatlansága miatt.
Ismerve Szalai Sándor jellemét, levelünk elolvasása után felháborodottan fogja szapulni Eörsit és társait, igen széles körben.
Ezzel egyrészt csökkenthetjük Eörsi tekintélyét, egy viszonylag szélesebb körben, másrészt ellentéteket szíthatunk ellenzéki körökben, elsősorban Szalai és a szamizdatosok között, végül Szalai Sándor reagálásának módjával várhatóan önmagát is lejáratja. Elképzelhető, hogy a korábban megkezdett „párbeszéd" hatására jelentkezni fog a levéllel nálunk is.
A verseket elküldjük Hernádi Gyulának is. Egy kísérő levélben leírjuk, hogy a mellékelt versek alapján megértjük, miért nem írta alá azt a tiltakozó nyilatkozatot, amit az ilyen Eörsi-féle provokátorok szerveztek.
A levél hatására feltehetően Hernádi igazolni véli azon állítását, hogy Eörsi „szovjet ügynök", és ezt mások előtt is hangoztatni fogja.
Budapest, 1980. február 19.
Peredi György r. hadnagy
Dr. Horváth József csoportfőnök-helyettes
Esvégh Miklós r. őrnagy, alosztály vezető
ÁBTL - 3.1.7. - T-9738/8
Az ügy további fejleményei olvashatók Gál Éva Lejáratás és bomlasztás című könyvében (Corvina Kiadó 2013), illetve az Élet és irodalom hetilap 2011. szeptember 2-i számában.
Röviden összefoglalva: a lejáratás nem sikerült, mivel Eörsi soha nem titkolta, hogy 1953 előtt megjelent néhány vállalhatatlan szemléletű verse. (Az 1949 és 1956 közötti sztálinista és antisztálinista verseit Versdokumentumok, magyarázatokkal címmel később meg is jelentette újra.)
A képen "Kopasz" fedőnevű célszemély, 1984-ben.
(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)
Elképzelhető. Hogy valahol van egy olyan
operatív kombinációs mechanizmusokat
összegző dokumentum, tankönyv -
akár egy kötőmintakönyv, csak ez belekötő -
szóval ahol az eddig szerzett tapasztalatok
és szikementes operációs módszerek
szépen katalogizálva a meghiúsítók
rendelkezésére állnak.
Elképzelhető. Hogy ál-ellenzékiek és
ál-leányok meggondolatlansága, meg
előre megfontolt, viszonylag széles
körben önkezeddel gyávaságból
elkövetett tekintélycsökkenés jóval
többször esik meg, mint ahány
lejáratást ma konstatálunk.
Elképzelhető, hiszen operettország
napi operatív szintjeit nem érzékeli a
magunkfajta célszemély. Az operációk
hatására anyagi értelemben még
feltehetően nem tehető fel
egy low-budget ügynökélet -
de komoly zavart kelthet egyesekben
akikben benne marad tüskeként.
Elképzelhető. Ahogy az Andrássy út 60
működik (jelenleg köztörvény-szigorral, de)
ugrásra készen, a lelkiismeret vékony
mélységű múzeumkirakata mögött -
mert többet ér a kiépült infrastruktúra*
mint a falakba ivódott sikolyok -
minta. Falakba ivódott sikolyok.
Elképzelhető. Lehet egy adatbázis
ahol katalogizálták az emberi gennyet -
és nem orvosi értelemben.
Hogy továbbra is tanulnak belőle a
Fortélyos Félelem-Igazgatóságon.
Nézz ki az ablakon. Állj ki a napra.
Fürödj a csalóka reményben.
Hogy sose leszel egy lejáratáslevesben
így "nagyszerű adalék".
*A Társadalmi Error házáról már írtam régebben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése