Süveg Márknak
ki az aki pompázik pompás
megvilágosodottságában?
ez is csak torna volt, légzőgyakorlat
járógyakorlat, jelenlétgyakorlat-gyakorlat
volt: 'pont most'-ot gyakorolt valaki - de ki?
'pont most'-ot: most ennyi a légzés ülve
a járás lassú légzésátélése, a lépés -
kit ne ragadjon pont most ki
és miből az egymást kergető
gondolatok önkényes elragadtatása?
amikor rákerül végre a sor
ki ül a mestere mellett?
a közvetítő nyelvek teljesen sivár
hiányában ki gondol erre:
"mester! elég ha mindez
csak a fejemben létezik?"
ki hallja ahogyan a a mester a válaszra gondol:
"amit átélsz, az történik meg
ha gondba fűz a gondolat - ki a cérna?"
ki nem érti, hogyan lassulhat
lépések szigetében a csend?
vannak förtelmes csendek amiből
nem kér (csendek tűi amik belefűzik -
de kit?). kik ülnek egymás mellett
egy ürességben amit a gondolat tölt ki
gonddal egymás mellett kik ülnek - ha nem én
és a mester? förtelem-édes csendben -
hiszen ez a gond csak a fejemben létezik
gondolatban, gömbszeretetű koponya-végtelenben.
ahol viszont bármilyen kezdet és vég önkény.
ahol földtest-lélek az origó
ami körül a földíven minden kering.
s ha egymástól taszítva távolodsz az íven
a végén semmi nem lesz olyan közel hozzád
mint lényed maradéktalan ellentéte!
ezért téveszthetők össze olyan könnyen -
de mint az Egész és a Sorozat aminek az Egész
a határértéke: mégse találkoznak soha.
hiszen a mester aki a szavaival választott
(aki mellett ki ül, ha nem én) napra pontosan
egy évvel azután halt meg, hogy
(aki nem lehettem én) megszülettem -
hiszen a mester akit választottam
(aki nem ülhet mellettem) napra pontosan
egy évvel azután halt meg, hogy
megszületett, akit választottam.
egy test könyvvel a kezében fekszik
a kórteremben - az enyém?
valaki mára behajtja választott
tanítója szavait - vajon én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése