2017. február 16., csütörtök

Papó háza - Egy kiállítás megnyitója


Németh Kriszta képe



Szeretettel köszöntök mindenkit Németh Kriszta kiállításán. A kiállítás címe: Papó háza. Nekem a cím azt meséli, ne számítsak távolságtartásra. Ez a cím azt kéri tőlem, én se maradjak távol - ha már beengedtek. Engem - úgy érzem - beengedtek a képek. Egy térbe, ahol nem ismerhetek fel minden apró rítust, de megérezhetem a jelenlétüket. A karácsonykor babonából nyolc gerezdre vágott két alma történetét, jelentőségét nem biztos, hogy felismerem, de megérezhetem: jelent valamit az a tányéron kívülre került, gazdátlan gerezd. Ezt a jelentést szeretném közelebb hozni hozzátok a következő néhány sorral:




Én így hívom: úgy hagyottság.
A mozdulatok helye a tárgyakon.
Még nem nyűg, hogy úgy maradt -
de már nem is fáj olyan nagyon.

Egy territórium. Nem változik.
Időmegálló. Egy szelet
mozdulatlan idő. Alig köti már -
másképp köti a tekintetet.

Egy skanzen. Ahol megül a por
a mozdulatok hűlt felületén.
Valami lesz. Ahogy az élet szokta.
Addig a percek eresztékein
csak úgy elmotoz a fény.

Én így hívom: úgy hagyottság.
Hívhatnám így is:
nincs vele kezdeni még mit.
Valami lesz. Ahogy az élet szokta.
Valahogy reggel lesz megint
ahogyan az ég nyit.

Én így hívom: úgy hagyottság.
Még nem nyűg. Hogy így hívom.
A mozdulatlan idő csak ül
mozdíthatatlan tárgyakon.








Németh Kriszta: Papó háza
fotókiállítás 
Horánszky u. 25., Budapest, 1085
2017.február 15 – február 27.




2 megjegyzés: