Kiss Marianna képe az én ráfirkámmal |
Van egy magyar író, az egyik könyve címe:
Mit ír az ember,
ha magyar.
Szerintem panaszkönyvet.
Adná magát tehát, hogy azt mondjam, itt vagyunk igazán
otthon: a panaszban.
Ahogy sírva vigad a csikasz haza a magasban -
folyton zuhanva térkép-e-tájra, előre fájva,
nem hallgatva az okos szóra úgy csikordul,
loccsan bele a
muszájba -
kompország katonája vagyok én keletről nyugatra visszatartó
bús bocskoros nemes – lábára húzott bocskor.
Egy porcikám se kívánja a partot
mert ti partok folyton
sarcolni akartok
megérkezni mifelénk úgy szokás, hogy pont rosszkor.
Otthon vagyunk a slamasztikában
ez a slamasztika most (itthon vagyunk): panasz lika.
Bal parton csillag csillog, a jobb parton
még mindig egy visszafelé tekergő szvasztika -
bal parton kereszt
a jobb parton félhold éhezik,
egy végvári tusa kísértete lettem, lesem saját magam cselvetéseit
-
jobb parton úrbér, a bal parton kollektivizálás
roncskompország legesleg-közepén emelkedik a legmagasabb...
vízállás.
Megállok egy híd alakú kompon,
középen, a városom közepén
folyásirányban -
jobbról dombon a várhagyomány,
terpesztett ősbüszke-király úri
világ van.
Míg balra lent
önnön nagyságának Nemzeti Paródiájában fuldoklik a Parlament.
Perújrafelvételt is elvesztő
gyárilag egymást folyton a másik partig kirekesztő -
Híd alakú kompon középen, kétféle hagyományt reflektoroz
egymással szemben az est
ez az otthon ez a város? roncskompország roskadt deszkáin
kuporgó Budapest?
Itt mindkét part történelmi távlatokban elintézett
fejben tartott fejből mondott
loncsos lompos és bozontos piszénpisze
fegyintézet!
Csak magánmegoldásom van erre:
benned vagyok otthon drága Nő…
jóban vagyok
loncsos lompos és bozontos piszénpénisz kiskapuddal!
Kompország katonája - nyugalmat lelek ha léten lukat lelek
ha jó irányban fekszünk ez a legtisztább dilemma:
nyugat
kelet nyugat kelet nyugat kelet -
csak magánmegoldásom van erre…
Szóval az otthon valójában az anyaméh.
mintegy ötven éve kirekedtem
ezért törekszem drága, vágyom haza még!
E vágyam tiszta mint a kompom deszkái, ne is bánts
hisz ezáltal lettem én loncsos lompos és bozontos
piszénpisze maszületett emigráns -
kompország katonája vagyok én keletről nyugatra visszatartó
bús bocskoros nemes - lábán a bocskor.
szabadíts meg urunk (még ha lobotómiával is) a gonosztól -
Mit ír az ember, ha magyar?
Szerintem panaszkönyvet…
vagy baszik rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése