Teljesség-átiratok (44.)

Balla D. Károlynak

Szabó Zsolt: Lebegés a mélyben

Angyalok

Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek úgyszólván tárgyakként, nővényekként, álatokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés,mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.

A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörög Isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem „az én lelkem” s nem „külön lélek”, hanem a „lélek”, határtalanul.

Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.

Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög.

Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.

Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléljük halmozod, ördögként viselkednek.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ki gyűjti össze

a magad után hagyott

kívánni valót?

terméktelen zakatol a fülemben -

megismerkedtem a futószalag angyalával.

csak így nem halmozom magam fölé

hogy terméketlen.

vannak másfajta angyalok is. 

a melltartóé

amint a bőrbe vág a lapocka mellett

hogy az adakozó bőséget visszatartsa.

tagolatlan és határtalan az 

adakozásod uram, mint a végső konténer,

amiben a szalag végén a 

potyadékot gyűjtik.

rájöttem, hogy mindig hallak.

csak amit most hallok, az tényleg egy

futószalag üresjáratára emlékeztet.

mintha sziklaközben akarnék repülni

olyan a hangja.

pedig tényleg lehet repülni a sziklában -

csak olyan anyag mint a levegő.

egy szárnycsapás szeretnék lenni, amelyik

a bolygó bőrébe vág.

serkenjen bőröd alól ki

csapásaim nyomán a láva.

láthatatlan tanítóm, fájdalom!

kapcsold le a sehová se futást és

nyisd ki szemizom-gyenge

üzemcsarnokajtóm!

terméktelen zakatol a fülemben -

megismerkedtem a futószalag angyalával.

minden szárnycsapás

maradéktalan

légbe kövült fénytelér