bejártam ezt a ködöt kupolától a pincéig,
de mindenhol pont ugyanolyan.
én azt mondom, bonyolult helyzetben élünk
ő úgy fordítja le, hogy bonyolítom.
én azt mondom, nehéz a munka hősének
ő úgy visszhangozza, hogy munkahősének -
evidensen párás tekintettel.
bejártam ezt a ködöt, hátha ami
átsejlik rajta, mégiscsak más, vagy legalábbis
a látszat ellenére önmaga.
de ennyire nem mehetünk közel egymáshoz,
nincs kedvem szavakat fürdetni egymás
ködlepedékes szájszagában.
bejártam ezt a ködöt kupolától a pincéig,
hátha jobban otthon érzem magam benne.
de csak én lettem minden lépéssel
egyre idegenebb saját magamnak.
én azt mondom, nyeljük vissza magunkba
ő úgy visszhangozza, hogy fújjuk el.
de ha belőlünk árad, akkor
terjedni fog mint valami világjárvány.
én azt visszhangoznám, hogy belégzés,
de közben belelehelem ki a belégzés szót is,
felelős vagyok a ködért, amit
megszelídítettem.
bejártam ezt a ködöt kupolától a pincéig,
lámpással a kezemben, de már az
első lépéseknél kialudt.
bonyolult helyzetben élünk, ami
tőlünk bonyolult.
előbb eső jön, tisztitóvíz eső
lámpák alatt a léptünk simogatja a
fénytócsákat az aszfalton,
lehajtott fejjel járunk, egymás tekintetét kerülve -
mekkora megkönnyebbülés lesz
feledésbe száműzni ezt is
ha majd a fronttal érkező fényes szelek alatt
hagyják a bőrünk csukott szemmel
felragyogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése