Peronon

hogy kérjek tőled bocsánatot?
nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
idegen ismeretlen sínek mentén
mint egy soha sem hallott Cseh Tamás dal -
én arany barátném
nincsen hova honnan
hiába fénylenek
sínek a nyomomban
sínek láthatárig
hiába fénylenek
jövőre ugyanitt
csak úgy jövök-megyek
és bocsánatot kérek minden peronon állótól
hátha közöttük vagy, én, tőled...

eltréfáltam a megszentelt varázslatot
de nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
ezen a zegzugaiba futó vasútállomáson
mint egy sose hallott Bereményi-szöveg -
nem leszel az enyém
nem vagyok a tied
nincsen hová honnan
hiába fénylenek
sínek a nyomomban
sínek láthatárig
jövőre ugyanitt
ugyanígy nem számít
hátha közöttük leszel te is és így kevésbé
lesz feltűnő, hogy csak tőled...

kérném az elbocsátást, a kijáratot
mert nem mehetek oda egyenként a vonatra várókhoz
hogy kiderítsem, miért szól minden
irányba a jegyem, mint egy szál gitár -
én arany barátném
ugyanúgy a konok
sín sír a nyomomban
érkezést csikorog
sínek láthatárig
még mindig fénylenek
jövőre ugyanitt
ilyesmit képzelek
hátha bocsánatot kérhetek és te hátha érted
miért itt és miért most és miért tőled.






egy lehetséges kiindulópont, amiből (vagy ahová... elvégre sínek.)