Zen

szeretném elmesélni nektek a vers születésének történetét:

I. Nem a zászló, nem a szél

Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta:
- A zászló mozog.
A másik azt mondta:
- A szél mozog.
Véletlenül arra járt Eno, a hatodik pátriárka. Azt mondta nekik:
- Nem a zászló, nem a szél - az értelem mozog!

A két szerzetes külső dolgoknak, Eno a belsőnek tulajdonít fontosságot. Bár Eno járatosabb, mindhárman ragaszkodók. 

"A zászló sem mozog, a szél sem mozog, az értelem sem mozog." - jegyezte meg a történettel kapcsolatban egy buddhista apáca. 

A valóság totális, független mindentől. Valamit elképzelni; nem a valóság!

A Zen azt tanítja, hogy minden egyes dolgot olyannak lássunk amilyen, és értelmezés, képzelgés nélkül fogjunk fel.

(Gyomay M. Kubose kommentárjával, Szabó János átültetésében)

II. Se a szél, se a zászló

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikat.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:*
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A két szerzetes riadtan elhallgatott.

*Ta-csien Huj-neng (liu-cu, a hatodik pátriárka; 638–713)

(Wumen Huikai: Kapujanincs Átjáró - Terebess Gábor fordítása)

III. Ahogy én emlékeztem erre a kóanra:

A tanítvány megkérdezte a Mestert:

- Mester, a szél lengeti a zászlót?

Mire a Mester így felelt:

- Nincs szél. Nincs zászló.

IV. Közbevetés: A fátyol, vagy a függöny

Sasa Gyökér képe

szemérmes fruskát

mímelt fátyla mögött az

asszonykorú kert

*

...aztán a függönyt

gyengéden félrevonta

mégiscsak a szél

ez a két majdnem-haiku (hiszen egymáson függnek, ezért majdnem...) tegnapelőtt született. Nagyon hosszan gondolkodtam rajta, mi is legyen benne a szél. Fátyol, avagy függöny. A fátyol egyszerűen szebb szó - de szeretem az esőfüggöny kifejezésre való asszociációt a másikban... Valamelyikről mégis le kell mondani - sóhajtva ugyan, de legyen akkor fátyol...

szemérmes fruskát

mímelt fátyla mögött az

asszonykorú kert

*

...aztán a fátylat

gyengéden félrevonta

mégiscsak a szél

V. A vereség beismerése

Mennyire hallatlanul érdekes, ahogy az ébredéseim minden energiáját ráfordítom a Mája, a létezést takaró ezerbőrű fátyol minél plasztikusabb ábrázolására - szavakba rétegezem a Máját: a ráeső fényben örökké változó, ihlettel látók által egy pillanatra mégis megragadott ezerszínű illúziótakarót akarom minél pontosabban a szavakkal megragadni. És ti látjátok, mikor mennyi homokot pergetnek az ujjaim közt a gyönyörűen hiábavaló mozdulatok.

Ébredéseim

ihlettel látók által

mégis megragadott

illúziók

VI. A győzelem beismerése:

Nincs szél. Nincs zászló.

De milyen gyönyörűen

nincs szél, nincs zászló!