Rácsodálkozás: Cukioka Jositosi (1.)

Cukioka Jositosi - Kuzu no ha rókaasszony elhagyja gyermekét
(fametszet, 1890)

Murakami császár uralkodásának idején Abe no Jaszuna, a fiatal nemes megment egy vadász karmaiból egy gyönyörű fehér rókát, de a viadalban maga is megsebesül - egy gyönyörű lány, Kuzunoha talál rá az erdőn, ő ápolja a sebeit. Egymásba szeretnek és később kisfiuk születik, fetűnően érzékeny és okos gyermek. Egy nap, mikor Kuzunoha mélyen elmerül egy krizantém szépségének csodálatában, a fia felfedezi, hogy a kimonója alól rókafarok kandikál ki - Kuzunoha maga a megmentett fehér róka, aki (hiszen leleplezték) immár nem maradhat az emberek világában. Búcsúverset ír a férjének, hogy keresse meg, és elhagyja gyermekét. Hosszas keresés után a férj és a fiú megtalálják a Sinoda-szentély mellett, róka alakban - búcsújuk fájdalmas és örökre szól... Kuzunoha búcsúajándékul megajándékozza a fiát - neki adja a képességet, hogy megértse az állatok nyelvét... 

Kuzunoha búcsúverse:

恋しくば 
尋ね来て見よ
和泉なる 
信太の森の 
うらみ葛の葉

Koishiku ba

tazunekite Miyo

Izumi Naru

shinoda No Mori No

Urami Kuzunoha

(shizoo ferdítésében:)

Gyere, keress meg

drágám, a nagy fa alatt

Sinoda mellett,

ahol búcsút zizegnek

a földre hullt levelek 

*

első benyomás-haiku, a legenda ismerete nélkül:

Miattad, hagymáz-

álom szülte gyermek.

Nem nézek vissza.