Marlának, koszorús alkalmakra
nincs széle a méltóságnak -
minden csukódó ablakban tükröződsz
keréknyomok sírnak utánad
járhatatlan helyeket is átjár
egy rád emlékeztető illat
zaklat a széllel
odébb lebegő-forgó sziromban
leesni sem hajlandó tollak mesélnek -
nincs széle a méltóságnak
amíg elfér a varjúkárogásban
nem csuk ki egy csukódó ablak
sem a feltekert hangerő nem
szünteti a jelenlétet -
olyan vagy mint a nem kért jutalom
jó érzéssel visszaadhatatlan
itt körülöttünk mindenki téged sugároz
nem a jel vagy hanem a kiváltó oka
nincs széle a méltóságnak
a felcsattanó szomszéd iránytalan
dühében is izzó -
járhatatlan helyeket is átjár
minden csukott ablakban tükröződik
egyetlen olyan nyelven amit értek -
amíg elfér a varjúkárogásban
nincs más választásom, mint belélegezni
mit tehetek mást -
beleegyezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése