Szájalkatok

A bőség zavarának és Szilágyi Domokosnak

Emin Asgarov azeri művész szobra

sebezhetők, akik szeretnek.
milyen szeretet hova fosztott?
sebződnek akik szeretnek -
milyen szeretet szerep-osztott?
mivel fenyegettek? mi volt
a kulcsod, amivel kinyitottak?
alattomos hír mázolhat most
arcon, gyalázat a halottnak -
költő voltál. és híre megfoszt.

milyen volt egy nap a besúgásban?
amikor tudod, szűkülő plafonok
alatt eldugott mikrofonok
ellenőrzik a szavahihetőséged -

egyszerre ennyifelé nehéz
három hegedűn egyszerre zenész
mindig megfelelőt hazudni
család barátok - most kit? kit most?
kit fogsz milyen cellába dugni?
már nem is írásban, szóban -
a tartótiszt rákérdez: biztos?
kibököd. bólint hogy jól van -
költő voltál. és híre megfoszt.

nem bíznak benned, tudod,
ellenőrzik a szavahihetőséged.
mi szolgáltatott ki milyen
szeretet okán nyíltál sebének?
költő, hangban örök vezeklő
most értem meg a szakadásod
a fuldoklás miért hogyan rág
szavad verdeső szárnycsapásod
csak most értem a verseket -

csak most értem meg a büntetésed
hogyan zokogja veled Gizella
egy kő alatt három jövőtök
mennyire cella -
hogy mennyire volt cella az életed.




elég volt a Fújjad, madár?
ígértek érte tizenöt évet?
vagy Emeséért, a szőke fürtért,
aki nem lett a feleséged?
sosem tudom meg. csak az
rólad is csak az került elő
- így utólag rólad is csak az -
ami maradék nélkül terhelő.

van, aki szerint szájalkatok
teszik. szinte elkerülhetetlen
az alkatoddal, hogy terhelő vallomás
legyél koncepciós perekben -
én ezt kérdezem: kit szerettél
annyira, hogy érte bármit -
milyen gyávaságok löktek
a mégis léphető határig.

    Feketemárvány sötétség-kockák
ülnek az égen.
Olyan piros a hold,
mintha arcát égetné a szégyen.

    Feketemárvány-kockák közül
a lusta felhőket messzi fújják vígkedvű szelek.
Feketemárvány-kockák közül
távoli bolygók fény-üzenete csepereg.

sebezhetők akik szeretnek.
kőlap zár - fény üzenete sose ért.
feketemárvány sötétség-kockák
ülnek az égen. hány bolygó zokog
valahol. érted. valakiért.