2015. május 21., csütörtök
Szabadrablás
rabolt kincsek viszik törik
olvasszák öntik fém-saját
viszik szivárgó életedből
más baját -
pedig se kincsed sem tiéd
te is úgy loptad szívhideg
szakadt-hiába köszönöd meg
bárkinek -
törtarany gyanánt a más szót
olvasztod öntöd faragod
kávé mellé hullarablást
tép napod -
magasra nézel ahol mászók
markába párkány éle szúr
karcol betűket markolja
a nem-azúr -
fel se másznál szeded törött
zuhantuk ujjait nyitod
hogy megszólaljon fentről
lecibált titok -
ezt viszik most ezt viszik
a bűnödből a részt csak ezt
a hullarablást viszik is el
nem ereszt -
elzabrált öntött fényszelet
lélegzet-tépett kurta szó
törtét hiába fosztja bűn
nem osztható.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése