...nem a nagy horderejű történelmi eseményeket mutatja meg, hanem azt, hogy mi volt közben az átlagemberek fejében, életében, mi zajlott abban a valós, mindennapi világban, ahol nem ölnek meg senkit, nem robban bomba, nem csapnak össze forradalmárok a karhatalommal – épp csak valahogy élni kell, egyik napról a másikra, valami értelmet, valami élhetőt, valami jót találni a lét ürességében...
(Uzseka Norbert Graham Joyce "Katicák éve" című regényéről)
veled ébredtem. a zivatar odébb
vonult, felettünk pár utóvéd felhő
permetezte az élveteg növényi létet.
mindig elfelejtem, mennyire élvezik
a növények az ilyen éhenkórász
esőverést.
veled ébredtem és ez majdnem
akkora nyílás volt, mint a növényé
eső után. hiányzott belőle a ragyogás
vakító villanása, ahogy először
ráhunyorgok -
hiányzott belőle az éjjel felettünk
átsöprő teljes dráma száradt
ágat törő, egymáshoz préselő
rémületet egymás bőrén szagoltató
éhes dühe -
hiányzott a tegnap érzett, mielőtt
elaludtunk volna, a bőrök forradalma
az apró, lihegő gyilkosságok ahogy
ellélegezzük egymás élesre fent
mérges levegőjét -
megőrizhetetlen a robbanás az
ölben, gerinc mentén az agyban
megőrizhetetlen a lihegésed
számba forgatott elektromos
villámlásíze -
de veled ébredtem, és ez majdnem
olyan, mintha holnap ugyanígy
felszikrázhatnánk, csak nyomás kell
hozzá, újabb égi forradalom, újabb
zivatar.
veled ébredtem, még nem sütött
ki, párán át nem forr az agyunkba a
nap - eljön ez is és felszáradunk.
mindig elfelejtem, de majd te
eszembe juttatod, milyen rémülten
kapaszkodtunk egymásba. akár
az ázott katicák.
forrásvidék: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-04-30+09%3A00%3A00/graham-joyce-a-katicak-eve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése