Legalább azt a képet

nincs kilátás. avagy ott van, de
nem látszik, hogy a varjak például
kimennek-e. nem látszik, hogy a
szemközti torony tetején ugrásra
készen ott feszül-e a galambraj.
nincs ma kilátás. avagy ott van,
csak nem látszik, kit mutatnál
a távlatnak.

te sem látszol ki az életedből? eddig
se látszottál ki, csak úgy akartad
látni magad, mint a tornyokat, ahol
élsz: tisztán és kontúrosan. zavaró
momentumok, füst, forrón vibráló
aszfaltgőz nélkül. az eső jó, mert éjjel
megmosdat a csillogásban. fénylik
tőle a látszani akarás.

legalább azt a képet mutasd meg
amin egy pillanatra éltél. vagy
azon a képen. elfogódott magad
minden porcikája van. a pillanatban
amikor nem néztél oda. aztán
mégis odanéztél, erőt vettél magadon, 
és onnantól már nem te voltál:
hanem az erőszak. te az vagy, aki 
nem néz oda. egy pillanatra éltél,
nem néztél oda, és nem volt
a képen ettől senki más, csak te.

jobbára az erőszak. a kiállás
a gesztus, a ruha, ami eltakar.
nincs kilátás, de jobb ha tudod,
ilyenkor látszol: amikor a világ
nem néz ide, és neked se kell
erőt venned magadon. a bátorságot
venned, hogy belenézz
az elcsorduló idő kegyelem híján
fitymáló tekintetébe.