 |
| Albin Brunovsky képe |
Fekete Anna:
Tizenhét kard
Ha csütörtök, akkor erőszak. Tenyérbe fúródó
üvegszilánkok, sértődés, düh, másra úgysem lesz idő,
érzem. Ma megint szétszakad, ami régen elvásott,
tönkrement,vagy bevérzett. Hogy tudnék tűsarkakon járni
ennyi sértődéssel? Repülök hát! Szárnyakat ad a gyűlölet
– kitinpáncéllal borított, fekete, csipkés szárnyakat.
De hol a határa a tengernek? Belekiáltok a hullámok fölé
nyújtózó ködbe, megrontom a holnapot a villanyvezetékekben.
Tizenhét kard van nálam, tizenhét könyörtelen mondat,
rácsapok velük az idegen küszöbökre. Lebegek az utcán
könnyedén, mosolyogva, fegyvertelen. Ha majd hozzám érsz
– mert hozzám érsz –, csak egy rakás csontot szeretsz.
shizoo:
Negyvenhét szilánk
Diribdarabra tört - azt hiszem talán inkább kedd reggel,
azóta félem a keddi reggelek elfonnyadó öregasszonytestét.
Érzem, minden alkalommal belefúródik valamelyik az
ujjbegyembe. Vándorolni indul a mellkasom felé a
tükörszilánkod elemi része? Minden kedden a gyűlöleted
mondat az ébredéssel csütörtököt. Ha repülnék
akkor egy kedd reggel törnék el a levegőben - amikor
a szilánk eléri a tengerem határait. Söprögetem őket és
várom azt a sebesítő egyet. Nem tudom - előre hogy tudnám
kimondani. Kinek milyen idegen küszöbére pakolnám
ezt a lassan összesöprődő fegyverletételt. Nem érek hozzád;
nem akarom - az érintéssel neked is a csontodig hatolna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése