2015. február 18., szerda

Beszélgetés félrehúzott drapériákkal





Fekete Anna:
Át

Hova rejti az erdő az öregeket és halottakat?
Hiszen minden lény pompás, friss, erős,
ami csak az ösvényen kirobban, átszalad.
De hol vannak a rések, a lapályok, a szemnek
láthatatlan zugok, ahol az állatok megadják magukat?
Mi csak az egyik erdőt látjuk, a fiatalt, a színeset, a lármásat,
pedig a másik, a bokrok mögött remegő a hatalmasabb.



shizoo:
Parttalan

Avaron lépek halott ruhán ahogy szavak sorok
ösvények vezetnek - át. Ahova ifjú szem mered.
A látvány arra nyílik amerre a látója fordul.
Hová vonulnak fácánok nyulak, vaddisznók szarvasok?
Az erdőhalált sosem kíséri tisztelgő gyászmenet -
mi csak az erdőt látjuk - zsanérja holt húson csikordul,
bomló talajból szálaznak sarjadó tavaszt a hajnalok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése