2014. január 17., péntek
Való Világ
Mindig van lejjebb - szól a kedves,
miután a munkahelyén pihentek a
legújabb beköltözéssel, röhögtek és
szörnyülködtek a válogatott ketreclakó
csimpánzcsapaton - figyejjé'
mutatom:
állatkert a reality körül;
írta a végtelenül cinikus kiszolgáló médiaelit.
Főszerepben a
seggbe dugott kézzel vezérelt ujjbábok -
épp most varrják össze őket
a honlapok meg az újságok.
Appokat töltögettek le a kollégái, hogy
képben legyenek. (hogy a képben lévén úgy
érezzék: vannak) Ez már trash-változat,
itt már nem vennék elő a régi bábokat.
Megnőtt az ingerküszöb, ezért megyünk lejjebb.
Csalunk - szól a kedves,
nem átugorjuk a
lécet, hanem elsunnyogunk alatta. Egykor a fejet,
vagy a mellkasban dobogó érzeteket akarták
megragadni ezek;
erről szólt a beetetőgépezet, tehát
volt benne szellem is.
Pá, kis parvenü -
most altesten markol
seggben turkál, tököspuncispitét
tol le a vizuális menzán a médiamenü.
Kis buzi pöcs tehetetlen bölcsész
ne akard ezt érteni - nincs rajta mit.
Fogd fel: ez a maffia. A fiad terít neki a
placcon és fodrosra gyakja a lányod.
Sakkban tart? Rég leborította a táblát és
szétverte a fejeden.
Ez egy másik világ, egy másik egyetem.
S mit lehet tenni?
Látni kell a világot! És azt nem kell
látni, ami nem való!
Világ, de nem valóság,
hanem az utolsó pontig irányított és komponált
hatásvadász és ocsmány
parfümmel körbefújt
szar húgy és hányás-
szagú manipuláció.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése