Nórának, ha kéri
Most akkor hidd el: soha a szavakból
nem elég. Hajítsd el a térképet és
szabadítsd meg lépteid magadtól.
Tedd le zsákod. Legyél csak létezés.
De figyeld, ahogy megfogalmazódik.
Cipelt magadból csak az, ami él.
Igazat mondj? Ne csak a valódit?
A pillanat vak ritmusa legyél.
De hagyd szavakba esni. Mint a lépted.
Hiszen kopog a foszló flaszteren.
De úgy figyeld az ajkadról eltépett
vak szavakat, mint egy idegen.
Játszd azt, hogy más lép itt, más kopog.
Hogy akit sodor az idő, az nem fogad.
S ha megpihentél, vedd fel a vándorok
zsákját megint: zarándok önmagad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése