Jász Attila:
tarkovszkivágások V.
(SZTALKER, 1979)
„SZTAVROGIN – …A Jelenésekben az angyal megesküszik, hogy idő többé nem lészen.
KIRILLOV – Ez ott nagyon találó; világos és pontos. Amikor az ember mindenestül eléri a boldogságot, akkor idő többet nem lészen, mert nem lesz rá szükség. Nagyon találó gondolat.
SZTAVROGIN – Hát hová dugják?
KIRILLOV – Nem dugják sehová. Az idő nem tárgy, hanem fogalom. Kialszik a tudatban.”
(Dosztojevszkij: Ördögök)
bárpult
egy lepusztult, kültelki bár leginkább arra
ad lehetőséget, hogy a főcímek észrevétlenül
fussanak rajta át. hajnali szürke hóesésből
lehessen belépni. észrevétlenül. üres, kihalt.
a pult mögött ásító pincér sincsen ott, csak
látszik. neoncsövek vibrálnak. valahogy így.
a főcím. a hangolás alá rendelt kötelező penzum.
a komponista téged hangol. te leszel a hangszere.
a látvány rajtad játszik. ha nem érintett volna meg
akkor hallgatnál. mint ahogy a szégyen hallgat
a bárpult felett falakba ivódó füstben. öregen.)
(a kocsma és a lakás kietlensége a kívüliségé.
pillanat szülte döntés? a látvány értelme a fejben
akár tizedszerre is. az imával az ember nem
kísérletezik. tudja. csak el kell mondani.
ha indulót harsogva tizedszerre ég el a kópia
a gyanútlan szem tizenegyedjére is ugyanazt
a finomuló különbséget látná. apró hangsúlyok
eltolódását. amilyen a tovább omló vakolat.)
(a vasút nyomán. a sínen. a - mit hoz és
mit visz - vonat nyomán. a golyózáporban.
a tudják, hogy bejutottunk gondolatában.
adrenalin lüktet. a kietlenség utolsó csókja.
az izgalom. el kell veszítened. úgy kell
elveszítened, mint a visszafordulás esélyét
a vonat nyomán. a vasúti kapun át -
nem nézel vissza. a motort leállítod.
ülsz csak. amíg elveszíted az akcióhőst.
a melletted szorongó rögeszme és a hátul
nyirkát itató kétségbeesés nem tudja még,
de innen csak előre van. Befelé.)
(ismerős ritmika. hajtány csettegése
idegen visszhangban. szavad elakasztón.
úton, mozdulatlan. pályájára kötve.
hajnali homályból. párából bomló táj.
nincs hangod az úthoz. megtöretlen, amíg
meg nem érkezik. érkeznek a színek.)
(ez itt a nyugalom nehézkedése.
megérkeztél. erre van szavad: az otthon.
egy vagy. kétely nélkül. megérkeztél haza.
az áldásban. a fűben hanyatt.
léted egyetlen vágya sem hiányzik.
az élet nem. talán az élet illata.)
(nekik hajítod. a két nem idevalónak
az ösvényt. nekik nyúlsz a tájhoz. sebeit
nekik mutatod. a hosszabb út is lehet
halálos, csak azon ritkábban járnak.
az utazást a kívánságok vezetik. nem te:
a vezető. neked teljesült, hiszen itt lehetsz.
benned lakik a szoba. ahogy a tájban.
az megy elöl, aki nem ismeri az utat.)
(halottak, szolid diszkrécióval közelítő
képen. "azonnal csapatokat küldtünk
de nem tértek vissza". azóta is ott
bolyonganak félelmeik idegpályáin.
ezért kell levetni az adrenalint. az vagy
akit ide hozol. és úgy ragadsz. önmagadba.)
(nekik minden. te magadban hordod.
de velük vándorolsz és általuk. sorsuk
közösségét vállalod. nincsenek zajok és
senki nem tudott még ugyanarra menni.
te sem. vigyázz a zümmögésre, jelbeszéd.
akár a ludak rikácsolása. a változás
megkötöz. megmutatja: mire gondol vissza
aki eltévedt. gondolatban mindig ugyanarra.
míg magába nem zárja testét az ösvény.)
(két ujjad vízbe lóg. te magadban hordod
folyton a szobát. padlóján a behajigált jelenlét
rekvizitumaival. vágyaink tárgyai áznak
az ítélet idejében. a vágyak vezetnek, de
meg is fosztanak önmagadtól. ezt se akard.
szavaik után émelygés fogott el. a rögeszme
cinizmusától. a kétségbeesés mentségeitől.
vágyaink tárgyai áznak az ítélet idejében.
tudod, hogyan szólnak a valódi szavak.
hogyan ítélik önként adott magad.)
(kinek az álma a homokkal telt csatorna?
belevonhat a másik a saját delíriumába?
léptek kártusaként a visszhangos csőfalak
(akad, aki a kárhozat
boldogságát választotta.)
(a hó fagyott kegyelem. szürke leszel megint.
mint aki nem lehet otthon. nem lehet
úgy látszik, üdvözíteni. hiába akartad.
de legalább a visszaútra nem emlékszel.)
(mint ahogy a szégyen érkezik haza
a bárpult fölé beivódó füstbe. ahogy ők
ketten. ezért nem viszed az asszonyt.
ezért nem viszed mégsem a gyereket.
hinni nincs értelme? hinni gyávaság?
hinni? nem látod. amit nem látsz, nem segít.
de van remény, amíg egy költemény
ereje egy kislány szemébe költözik.)
a látvány rajtad játszik. ha nem érintett volna meg
akkor hallgatnál. mint ahogy a szégyen hallgat
a bárpult felett falakba ivódó füstben. öregen.)
házfalak
téli hajnal, hideg lakás. résnyire nyitott
ablak. vaságy. fekete-fehér valóság. leg-
feljebb koszszínű. szomorú vagy, mivel
a korábbi felvételek tönkrementek.
omlik a vakolat. annál jobb, jössz rá később,
hiszen alapvetően át kell hangolni az egész
filmet. fekete, kormos falak. hidegen sütnek.
alakul, tisztul a látvány. a látszat ellenére.
pillanat szülte döntés? a látvány értelme a fejben
akár tizedszerre is. az imával az ember nem
kísérletezik. tudja. csak el kell mondani.
ha indulót harsogva tizedszerre ég el a kópia
a gyanútlan szem tizenegyedjére is ugyanazt
a finomuló különbséget látná. apró hangsúlyok
eltolódását. amilyen a tovább omló vakolat.)
őrtorony
megáll a terepjáró, várakozik. a fél-
homályban nedves bokrok sötétlenek.
csöpög a köd. folyik. arra figyelsz,
ahol a mellékutca végén esőtől csillog
a töredezett aszfalt. oda kellene jutni.
hirtelen gázt adsz, szád sarkában
kialudt csikk remeg. a fényszórók
visszfényében időnként becsillan
szomszédod szemüvege. lekapcsolt
fényszóróval haladsz, lehajtasz a mellék-
útról. az árokba, a bokrok közé. majd
vissza. aztán elhalkul a motor. ülsz csak.
(a vasút nyomán. a sínen. a - mit hoz és
mit visz - vonat nyomán. a golyózáporban.
a tudják, hogy bejutottunk gondolatában.
adrenalin lüktet. a kietlenség utolsó csókja.
az izgalom. el kell veszítened. úgy kell
elveszítened, mint a visszafordulás esélyét
a vonat nyomán. a vasúti kapun át -
nem nézel vissza. a motort leállítod.
ülsz csak. amíg elveszíted az akcióhőst.
a melletted szorongó rögeszme és a hátul
nyirkát itató kétségbeesés nem tudja még,
de innen csak előre van. Befelé.)
hajtányhang
kivilágítatlan alagút, zseblámpa bizony-
talan fénye imbolyog. csillog a sínpár,
hajnali homályban hajtány bújik meg
a sáros ponyvák alatt. kék szikrák
pattognak, beindul halkan. zümmög.
(ismerős ritmika. hajtány csettegése
idegen visszhangban. szavad elakasztón.
úton, mozdulatlan. pályájára kötve.
hajnali homályból. párából bomló táj.
nincs hangod az úthoz. megtöretlen, amíg
meg nem érkezik. érkeznek a színek.)
sínek mellett
a táj nyugodt és elhagyatott a sínek
mellett. egyre nehezebb csendben lenni.
a sárbarna szűrő színesre vált. megérkeztél,
otthon vagy. a zóna istenéhez imádkozol,
belefekszel a derékig érő, sűrű növényzetbe.
virágok nyílnak a télben, illatanyag nélkül.
(ez itt a nyugalom nehézkedése.
megérkeztél. erre van szavad: az otthon.
egy vagy. kétely nélkül. megérkeztél haza.
az áldásban. a fűben hanyatt.
léted egyetlen vágya sem hiányzik.
az élet nem. talán az élet illata.)
kisfa
durván öt méterről a kis fa megmozdítható.
egy földből kilógó kötélvéget rángatsz. a fa-
csemete minden húzásra fájdalmasan rándul
össze. nem szabadna hozzányúlni semmihez.
alázat és engesztelés. ha mégis megrángattad,
öntsd a fűbe félretett pálinkádat. üvegét állítsd
egy kőre emlékműként. egyenesen nem lehet
bejutni a kívánságszobába. kerülni kell. mindig.
(nekik hajítod. a két nem idevalónak
az ösvényt. nekik nyúlsz a tájhoz. sebeit
nekik mutatod. a hosszabb út is lehet
halálos, csak azon ritkábban járnak.
az utazást a kívánságok vezetik. nem te:
a vezető. neked teljesült, hiszen itt lehetsz.
benned lakik a szoba. ahogy a tájban.
az megy elöl, aki nem ismeri az utat.)
tankcsapda
akkoriban még kisfiú voltál. láttad, hogyan
rakodták le őket a régi állomáson. akkor még
mindenki azt hitte, hogy. idehozták ezeket
a tankokat. valami készül. azóta itt vannak.
oldalra dőlve, hámló lánctalpakkal. az emberek
még benne ülnek. nem mennek már sehova.
(halottak, szolid diszkrécióval közelítő
képen. "azonnal csapatokat küldtünk
de nem tértek vissza". azóta is ott
bolyonganak félelmeik idegpályáin.
ezért kell levetni az adrenalint. az vagy
akit ide hozol. és úgy ragadsz. önmagadba.)
csendhang
robbanásként csobban a víz. mozdulat-
lanul állsz. gyenge szellőben fák, bokrok
hajladoznak. minden változik, folyton.
fénylik a nap szelíden. nincsenek zajok.
se madarak, se bogárzümmögés. se virág-
illat. még senki nem tudott ugyanarra
visszamenni. lábad között száraz fű zizeg.
még senki nem tudott ugyanarra vissza-
gondolni. emlékezni. vissza. bármire.
(nekik minden. te magadban hordod.
de velük vándorolsz és általuk. sorsuk
közösségét vállalod. nincsenek zajok és
senki nem tudott még ugyanarra menni.
te sem. vigyázz a zümmögésre, jelbeszéd.
akár a ludak rikácsolása. a változás
megkötöz. megmutatja: mire gondol vissza
aki eltévedt. gondolatban mindig ugyanarra.
míg magába nem zárja testét az ösvény.)
szélhang
néhány fűcsomó az agyagos szántóföld
közepén. fújja a szél. rezeg. porszemcsék
kavarognak, akár a hóesés. egy föld-
darabon fekszel, körülötted álomvizek.
benne áznak gyerekkorod emléktárgyai.
zavaros víz. benne lebegnek a vágyak is,
melyek sohasem teljesülnek. egy női hang
a Jelenésekből idéz. „az idő közel van!” ennyi
marad a víz alatti monológból. minden el-
mozdul közben a helyéről. két ujjad vízbe lóg.
(két ujjad vízbe lóg. te magadban hordod
folyton a szobát. padlóján a behajigált jelenlét
rekvizitumaival. vágyaink tárgyai áznak
az ítélet idejében. a vágyak vezetnek, de
meg is fosztanak önmagadtól. ezt se akard.
szavaik után émelygés fogott el. a rögeszme
cinizmusától. a kétségbeesés mentségeitől.
vágyaink tárgyai áznak az ítélet idejében.
tudod, hogyan szólnak a valódi szavak.
hogyan ítélik önként adott magad.)
alagút
a szűk és sötét csőben nyomasztóan
csöpög a víz. a víz, a víz. folyton.
hangok és hallucinációk. igazi próba-
tétel. befelé kell haladni. egyre mélyebbre.
miközben folytonosan és őrjítően csöpög
a víz. mindenhonnan. hangok konganak.
(kinek az álma a homokkal telt csatorna?
csak csöpög a víz. ami megtisztítana.
belevonhat a másik a saját delíriumába?
beleélheted magad. és egyre beljebb.
léptek kártusaként a visszhangos csőfalak
"tudjuk, kit hoztál" konganak a léptek.)
ajtónyílás
két egymást boldogan ölelő csontváz mellett
egy folyamatosan nyikorgó, magától csukódó
és nyíló ajtó. fekete kutyaárny. mintha ott se
lenne, megnyugtatóan követ mindenhová.
(akad, aki a kárhozat
boldogságát választotta.)
hóhullás
kihalt , kültelki bár. megint szürke ember
lehetsz. a tárgyak túl hosszan hallgatnak,
megint hullni kezd a hó kint. az asztalon
üres poharak. peremükön neonfény csúszkál.
(a hó fagyott kegyelem. szürke leszel megint.
mint aki nem lehet otthon. nem lehet
úgy látszik, üdvözíteni. hiába akartad.
de legalább a visszaútra nem emlékszel.)
időhúzás
milyen hosszú az út hazáig. pedig valamikor
milyen közelinek tűnt a ház. kizárólag a színe
miatt meleg tejet adsz a fekete kutyának. mohón
kilefetyeli. tejfoltok rajzolata a padlón. nedves
ruhában koszos padlóra dőlsz, nyomban elalszol.
nem láthatod, ahogy a poharak az asztal széle felé
araszolnak halkan. a megszűnőben lévő idő mégis
meg lett örökítve. mégis. valami épp elkezdődik.
(mint ahogy a szégyen érkezik haza
a bárpult fölé beivódó füstbe. ahogy ők
ketten. ezért nem viszed az asszonyt.
ezért nem viszed mégsem a gyereket.
hinni nincs értelme? hinni gyávaság?
hinni? nem látod. amit nem látsz, nem segít.
de van remény, amíg egy költemény
ereje egy kislány szemébe költözik.)
inspiráció: http://tiszatajonline.hu/?p=43674
továbbgondolnivaló: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2013/04/andrej-tarkovszkij-stalker.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése