2014. január 31., péntek
A száműzöttek
az feszít ami. sorozat-gyártott
import ipari feszületre. itt
csak az odaadó önfeledtség
váltja meg magának
a kézművesség
feszületeit.
az feszít rá, ami. a vágyad,
az enyém. az a néhány
akciós csomagban elérhető
éhség. és a maradék
még ki nem égett
létvágy.
de a feszülés alatt ernyedten,
tolla fosztott szárnya-szakadtan
még ott piheg. a rejtett
mozdulatokban táncol
a kevés, aki még
megmaradtam.
aki tudja, hogy száműzött.
hogy valami egészen vadabb táj
félresikerült paródiája
aki beleszeretett egykor
abba, akiből te
megmaradtál.
egymást ha tartjuk. miközben
nem merünk önfeledten
oda adódni. a csendnek.
amely mint a szivacs úgy
szívja fel: szerettél és
szerettem.
ha tartjuk. kapaszkodunk.
míg tart bennünk a honvágy.
az feszít ami. a szükség.
míg tollpuha emlék nem
leszünk. olyan emlék aki
szabadon lágy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése