Sámán

Van ez a dolog, hogy most itt ülök
- mondom a barátomnak akivel a kertjében ülök -
és az előbb elkezdett nagyon keményen fájni
az a lábam, amelyik nem szokott fájni.
A jobb lábam, ami nincs beharisnyázva -
éreztem benne egy szúrásszerű fájdalmat,
amit annak a csodának a segítségével
ami össze tud állni egy ilyen kertben
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
át tudtam helyezni úgy a másik lábamra
hogy azt mondtam: gyerekek nem kell itt
feltétlenül azon a csatornán keresztül feljönni,
ott nem kell erőlködni
gyertek fel a másik csatornán, mondtam
azoknak a testi  energiatartalmaknak amik föl akarnak jönni -

Mert amikor belégzel 
csinálsz egy ilyen hihetetlen tölcsért amivel fölengeded
hhhhhhhh kilégzés eltávozik fölfelé ami oszolni szeretne -
neki az a dolga hogy fönt
valamilyen szinten elegyedjen
és képezzen akár egy ilyen... 
hordalékos lerakódást a másikban
a másik közegben
a szellemiben -
így éljük meg bennünk a növényi részt.

Na... most én azt mondom hogy ezek
akik jönnének nekem a fájó lábamon 
ne ezen a lábamon jöjjenek -
ott a másik lábam,
teljesen üres csatorna
egy autópálya - lehet rajta jönni
(amelyik egyébként harisnyában van, mert
nincsen benne mélyvéna,
tehát azért annak is megvannak a trükkjei -
de valamit át tud venni
és ez a valami most pont elég...).

És ez a Sámán.
Ez a jelenlét,
amelyik tudja, hogy miért lélegzik,
amelyik tudja, hogy csatornát nyit a világmindenségbe
és amikor el akarja vinni a többieket, 
amikor el akarja vinni a törzsét,
akkor ebbe akarja elvinni a többieket.
Akkor ezt szeretné megosztani a többiekkel,
ezt szeretné szétszórni,
ennek a csírácskáit elültetni
és berakni a helybe ahol megőrződik
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
és ahol sokáig tart még a különböző 
együtt megélt eseményeken a hatása:
van ahol több derűt teremt,
van ahol több figyelmet.


Ez a Sámán.
Amikor átszakad
az elzáródás ami a lábadban van.
amikor egyszer csak az a vérrög
elindul, végre elkezd görögni fel -
a befeszült addigi vér végre nyomja
aztán valahol, egy kanyarban odapréseli az érfalhoz
és az elpuhuló részeiből leszed amennyit csak tud
a végén ott marad, amit már nem tud, 
lencsényi érfal vastagodás -

ezt tudja a véráram és
ezt kell neki megköszönnöm.
Nem kívánhatok tőlük mást (legőszintébben!)
a rögbontóktól nem kérhetek mást
minthogy pont annyian legyenek elegen
ahányan vannak
- mondom a barátomnak, akivel a kertjében ülök -
a teljes odaadásukat szeretném
és ezt szívesen adják.

Ez a Sámán.
Amikor így éled át azt
ami a világ körülötted -
és ami te vagy benne -
és ami a fájdalom benne -
és képes vagy átadni másoknak is
milyen szerinted a világ és ők
milyenek benne. -

de azt nem mesélem el, hogy ez a rög
ez az útakadály miből lett, meg hogy
milyen egyéb energiatartalmai vannak,
mert itt ülnénk estig...