Madárlátta

Elfüggönyözött erkélyajtónk mögött
két méterre tőlem esznek -
jó volna ha kiépülne egy ennél kerekebbre
simogatott bizalom,
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
akik a végén a keze mellől, a korlátról csipegettek
ehhez idő kell.

Széncinegék. Úgy csodálkoznak rá az
erkélyen felejtett tárgyainkra
mint a gyerekek.
Van benne félelem is, ha a tegnaphoz képest
a tárgyak esése változik -
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
hamar megtanulják, hogy veszélytelenek a mozdulatlan
kint felejtéseink.

Az első lépéseken már túl vagyunk
mert egyikük az erkéllyel szomszéd
konyhaablakunkon át lesett ma reggel,
otthagyta a kaját,
de ahogy visszaemlékszem édesapámra és a gerlékre
ez a szükséges legelső lépés. Amikor kíváncsiak lesznek rá
hogy hova tűntem.