Áramlatban

azt hiszem, csak a dallamra figyelek, ami átlüktet a történeten,

az megmarad, mint amikor az ember éjjel fáradtan lehunyja a szemét,

és feltolul az előző éji álom, de nem a történet, meg semmi megfogható,

hiszen már akkor sem emlékezett, csak valami hullám, igen,

ami ismerős, amibe jó lesz újra beleereszkedni, hát így,

(Szilvási Pál: Születésnapodra)

megülni valahol

ez alkati kérdés, talán csak ennyi

a titka.

korallmód betölteni az adott helyet

ahova gyökereztünk.

tudom, hogy az áramlat elvihetne

ha hagynám.

de jobban izgat, mit hoz,

mint hogy milyen

mélységek fölé sodorhat.

ide gyökereztem -

ezek a vállalt közelségeim.

ezeket az ízeket keresem

halacskabőröd hajlataiban.

megülni valahol

ahol hullámzásaim lehetnek és nem 

történeteim.

(a végén úgyis elsodródunk

valami elhalt elragadtatásba).