2017. június 1., csütörtök
Légzőgyakorlat
fák hajnalba rezgő csúcsáig látok
látom évszázadokig tartó gyönyörű robbanásuk
telelakja a fülem a csicsergés
kíváncsi darázs dong körül
pár csepp eső is esett
minden cseppje külön csilingelt amíg esett
mennyiféle hang köszön ha hallod
minden sietség nélkül
dolgod nélkül -
valahol mögöttem pár centit nyújtóztak
az éjjel a hegyek
felhőket terel fölém a forgás alattam
miközben egy hangya küzd az
asztalra kiszóródott cukorral
annyiféle méretté szálazódik bennem
ez a látható egész
mégsem esik szét -
napszélben rezgő aprócska bogyó a föld
az éhség fertőző áramában.
bolond öröm, hogy közöm van
ekkora hatalmas
ennyire parányi éghez.
bolond öröm, ha elveszek belőle.
bolond öröm, ha hozzáteszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése