Beszélgetés temetkezés után

Sean Hopp: Ghost of Ronald Reagan Consuming Young Villager. 2004. Oil and ink

Fekete Anna:
Hús

Sok-sok bánatot csillapít a máj, a vese, a tüdő,
rántva, füstölve, pörköltnek vagy csak véresen.
A csámcsogás minden gyászolót megvigasztal.
A disznó torka fölött megvillanó penge,
a jóllakott mozdulat, ahogy a zsíros szád
megtörölve apádra emlékezel, a tányérok és kések
csörömpölése, az állatok árnya, akik egy jó doktort,
egy nagy humanistát kísérnek utolsó útjára, az apámat.

A jók persze nem töltekeznek halott testekkel.
Ők azért esznek és azért dühösek, hogy téged leckéztessenek.
Hiszen diadal minden megrágott falat.
Összeroppant dió, szétcincált saláta, felhabzsolt alma.

Hát csoda-e, hogy apró részekre kell hullanunk,
mielőtt visszakapjuk a túlvilágon a testünket?

shizoo:

Halotti tor

Mire odakerült, hogy leülünk a régi ünnepi excájg

elé az összetolt asztalokhoz, annyi szart lapátoltunk el -

nem a falat vigasztalt; a nem is titkolt megkönnyebbülés

hogy minden rendben ment. Hogy még jól is esett

a gyászolóknak az a néhány csöpp eső.

A hozzávalókat vettük - aki feltáplálta volna a

dédelgetett hízót penge alá, épp azt temettük el.

Nem volt humanista, sem különösebben jó ember.

Csak senki nem ült a helyén. Ahol amíg élt, evett.

Mindenki halott testekkel töltekezik.

Csak a növény sikolyát illatnak hívjuk, ugyanúgy, mint a

nevetését. A diadal minden élőt megemészt -

összeroppant, szétcincál, behabzsol. Bűntudat nélkül.

Én hálás lennék, ha az apró darabokra bomlás

tényleg elmosná ezt a csámcsogó, testre aggatott éhséget.