Szergej Jeszenyin nyomán
elrövidülnek a reggelek egyre fakultabb
szálidegenbe hajol be ha késve a nap
vastagja szapulja tagod rád-ébred a múltad
hacsak el nem szöksz ha nem ébredsz fel hamarabb
ha a tétova fényre csapongó szárnyú darázsnak
nem hagy rövidült élete naprajutást
ha nem ébred a szóval nem kel, fúl a varázsnap
vastagja borult, magad ebből jaj ki hogy ásd -
csak létezz napod elharapott cudarában
csak számold cseppenként meg a szürke esőt
vastagja szapulja tagod rád-ébred a múltad
ízleld kóka növény, koronás, ide-nőtt:
gyökereddel ahogy a hiányba le kérdeni kúszol
csupaszul az ág, lélegzete éjbe takar
mélyfény-rövidült reggeled éneke úgy szól
ahogy a lépteid emlékét nyeli nedves avar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése