Gonoszjáték*

Adjon az Isten szerencsét,
mondjátok már meg, milyen mentális állapotban van az ország ha az
összlétszámunkat meghaladó számban vesznek hétről hétre a népek lottószelvényt?

szerelmet, forró kemencét,  
szerelem van, a kenyér jöhet, de ha lehet inkább vajjal kérném, vagy szalonnával,
mindig megfekszi a gépi péphez szokott gyomrom a kemencetéglapor.

üres vékámba gabonát,
nincsen vékám se malom, ötven évem eladom, hogyha nem kell senkinek -
a lelkem az Állam-aput illeti meg
inkább ha lehet maradjunk a más kisütött ilyen-amolyan kenyerénél.

árva kezembe parolát,
na, ehhez nem ragaszkodnék, parolahalmozó vagyok kamatos parolatárló
három kézszorításra élek Albert Einsteintől és hatra Adolf Hitlertől

lámpámba lángot, ne kelljen
hát, ha lehet, tényleg ne, ne kelljen egy órával korábban kezdeni a gürit,
hogy az este fényét otthon én fizessem, miközben örülök, hogy ez megéri nekem
mint nemzetgazdaság milliókat takarítok meg, mint állampolgár meg...

korán az ágyra hevernem,
hát ha lehet, haver, nem. vagy legalább nem egyedül, napvilág lánya lángölű
dárdának gyémánt köszörű, gyönyörűm te segíts engem!

kérdésre választ ő küldjön,
lehetőleg messenger-üzenetben, úgy neki se kerül az alapdíjon túl egy fillérbe se,
mert ahogy tapasztalom, a végén az is velem fizettetné ki...

hogy hitem széjjel ne dűljön,
hát... attól tartok, ezzel némileg elkéstünk.

adjon az Isten fényeket,
hogy legalább ne a nyers emberek jelezzék felém a vonzalmukat a sötétben
péntek este öt sör után amikor az egész elmeosztályon nem találok a zakómnak
egy kurva vállfát.

temető helyett életet,
vagy legalább lehetőséget arra, hogy csak úgy hazahozhassuk a hamvakat, ne legyen
kötelező ez a több százezres gyászkeserítő halálbiznisz, és nem, Apu, a
szociális temetés sem alternatíva. Semmi közötök hozzá, hogy mit művelek a hamvakkal!

nekem a kérés nagy szégyen,
azt hiszem, erről most maradék nélkül, sikeresen tanúbizonyságot is tettem

adjon úgy is, ha nem kérem.
vagy csak úgy hagyjon békén. a következő próbatétellel, bukással,
lelkiismeret-furdalással, hogy nem csinálom jól, hogy nem csinálok jót, hogy
ekkora hendikeppel versenyezzen a rohadás, Istenparalimpikon vagyok én
bús bocskoros hitrokkant. tudod mit uram? baszd meg a létrád!








*szégyentelen dolog így bánni ezzel az általam amúgy ájult tiszteletig szeretett verssel - ha kíváncsi vagy, itt elmondom, miért és mennyire szeretem a verset és költőjét, Nagy Lászlót.