Luminozitás

Elliott Erwitt

be kéne vallani szemtelen voltál
késtél kinn cigiztél a Professzor-asszony
bődült ki a művészbejáró kijáratából Zoooli
megtisztelné a jelenlétével az órát?
kis nyikhajokkal barátkoztál a díszletezők
közül így elfújta a szél az asztalról
apró gyöngybetűkkel írt jegyzeteid -
lefújta a huzat mondta az egyik bajnokaspiráns
mire ránéztél a huzat. hm. a huzat. amilyen
vékonydongájú vagy vigyázz, nehogy elfújjon
téged is. később aztán tényleg elfújtad de
nem ezért csaptak ki -

be kéne vallani önző voltál a
legendát szőtted a Mester hiába
parodizálta a maga hallgatásával a tiéd
mindenki értett belőle csak te nem -
kis nyikhajokkal barátkoztál a konyha
környékéről így elfújta a közösség finom
csiszolópor-részét mellőled az előítélet
ezért volt furcsa furcsa volt amikor megszólaltál akkor
amikor tilos volt megszólalni mert
nyilvánosan döbbentél rá hogy semmi sem tilos
furcsa volt, hogy pont te a politikus a
bonckarrierista -

be kéne vallani nem a te ötletedből
nem a te szavaiddal nem a te érintődésedtől
tisztelődik a Fényfestő ragyogó meglátása
sőt szűkíted a kép érintését a mások bőrén
sávokra szűkíted ahol a nézőhöz nyilvánvalóan
hozzá ér ott tapogatsz Tamás gyanánt
nyúlkálsz a fény cibálta sebbe mintha
hinned kellene attól hogy más luminozitás és
árnyék szövetébe csalja a térségben
lüktető csillagpor lélegzetét - még téged is... -
később aztán mentegetőzöl amikor már
tilos volna megszólalni hiszen akkor már beszéltek
a képre gombolt szavak -

 *

Semmit se számít

milyen beeső fényben

maradsz egyedül?