A végtelen széle*

szavakat gondolt. ráleltem és szavakat gründolt belém a kép.
kíváncsi lettem ki komponálta a parton bohóci állást.
vízen járás előtt mínusz egyben ki engedte mosolyát a semmibe
ahonnan biztosan visszanéz a határtalan. azaz a teljes.
horizont hogyan lesz trambulin. egy ugrás a végtelen és
hogyan hiszed el: a mély lélegzetvétel után ezek tényleg ugorni fognak.

de nem találtam, ki rendezte a képet így, a kattintás elé ki.
csak azt találtam, hogyan használja most egy vakult, végtelenre
végképp vakult, csak véget, végzetet látó elvakult, horizontot tagadó
szégyenben vakult gyilkos erő, véget, végzetet bőséggel parti homokba
vérző vakult erő ezt a képet. emberség után egyben hogyan használja
a parton bohóci állást. a határtalanban amit pengés dróttal
szegne be a semmit szivárgó határtalan rettegés.

szegények. ugranak tényleg. mert az otthonok helyén régóta már
csak a perzselt szél forog, hanyatt feküdt a város és vérzik az öle
már csak a kegyelemgolyót várja az erőszak után a semmit,
bolyhos éjszakát. szegények ugranak, egy ugrás és vége van,
a túlparton a biztonság a túlparton a biztonság a túlparton a biztonság -
de mi bezártuk a végtelent. a határtalant. a teljest. mondjátok utánam
testvéreim: uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj.

*Tényleg kerestem - este és hajnalban is a fotóst a google képkereső funkciójával - de ameddig visszalapoztam, kizárólag arab nyelvű megosztásokat találtam, (ha hihetek a fordítóprogramnak) az ISIS híveinek száraz, gúnyos szövegével. Ezzel a képpel a saját menekülőiket gúnyolják - akik nekiszaladnak a tengernek, szegény bolondok, a tengernek, aminek a másik partján sem látják (látjuk) őket szívesen. Fájdalmas volt, tanulságos. Számomra erre a képre az előző bejegyzésben megosztott haiku az érvényes szó-reakció - de ezt sem hagyhattam szó nélkül, ahogy szembesültem vele, hogyan és kik használják e kép további jelentés-rétegeit, és főleg: mire.

Időközben Kriszta megtalálta a fotóst: Toshio Enomotónak hívják.