Őszi fabeszéd

látod elszakadóban
hasadoznak a szakadások
a szájban hasadoznak a szóban
szakadoznak a szálak
lebegő lifegő puha élet libegek
szakadoznak testre tapadt egykori lázak
szakadok tőled tőletek el
éjmély szétavulásig
huzat ásít rajtam borzong hidegül
tőlem szakadó másik
látod elszakadóban
a szakadások
hasadásig -

látod foszlik a kötelék
hidegem van tőled tőlem hidegül
számlálatlanul el az ég
számon tartana látod én még
tartom a számon
soha nyugvó soha ki nem alvó
álomtalan eszméltét sem kipihent
leveles számom -

látod foszlik a soha is
szótól szó foszlik ha hamis
neked éneklem bár neked argó -

álomtalan eszméltedben a csend
lüktet
látod foszlik de ha szánom
de ha bánom sem
rakja sebére az írt
nem varrja idő össze
szétszakadó zöldből kitakart
testnyi sebünket -

látod nyers és könnyen ítél
az idő megy az ősz
megjön
lassan lopakodva közel éhül a tél -

kéreghasadó szó
pára liheg levegős
szétfoszlik nyeli el jégtorkú felhőhomloku ég
lifegő puha élet dermed a szélben a jelmez
jöttén szakadoznak az ellebegő kis igék
közel éhül megsimogat
hamisan hiszen így
fagycsókol s vele elvesz -

neked éneklem bár neked argó
levelekkel a szélbe kavargó
elfajulásom
hogy nyeli el jégtorkú
felhőhomloku ég -

látod elszakadóban
hasadoznak a szakadások
nyelvem amivel a szélbe suhant
ágtól gyökeréig
nedvet nyalva a ragrím
csillagzene vízszó -

éjméj szétavulásig reccsent
fagyszava jaj marad így
csak a vad kín
lebegő lifegő puha élet jaj zörgő
hullaavar
pépes televénnyé sárrá dúlja szavam

az első hózivatar -