Temetés

Vincent Van Gogh: Földúton

Nem jársz már úttalanom
soha rajta. A hiányod
kőszürke ködöt károg.

Nem jársz már. Átlépted
kerített tereken túl
kavarog tollhull a határod.

Hullámtorlódik az ég.
Lassú viharában csupaszul
verdesnek a fák.

Nem vagy sehol és
mindenhol téged rajzol
árnyfénybe világ.

Nem vagy sehol és
mindenhol. Kerített
tereken innen-túl.

Szálanként szórom úttalanom.
Leszedem koszorúd kőből merevült
csupaszult sírodrul.

Szálamként árokpart égpart
közepén szélén szórom míg
fény és lépés tart.

Nem jársz már úttalanom
levegőből formálsz (ha) körém
ölelő békés kart.