(Buszon)
meredek este
lejtőjén csúszó órák -
alvó szörnyedig
(Issza)
nem látod a bőröm
alól indázó ízeket?
*
vidoran! minden
elröppenő szóval te
is könnyebb leszel
(Buszon)
kötözöd magad: olaj-
fák párolgó illata
*
mint szilvaillat
udvarolja körül a
kitelő holdat**
(Issza)
benned telik mint idő -
benned áll: mint pillanat
*
hányféle ízt érzel
ha kimondom gőzt
illó nevét: Tea?
(Buszon)
mindig egyfélét - amit
épp a csészébe töltesz.
*
Kaméliát szedek -
múlt eső-csepp csordul
kelyhéből kezemre**
(Issza)
ez a pár csepp a tél
viharát csalja eszedbe...
*
Templomhegy hava
paplanába burkolja
a harang hangját***
(Buszon)
meredek tavasz-este
ízét ne csúsztasd télbe.
*Kobayasi Issa és Josa Buson soha nem találkoztak, csak a fejemben... amikor Buson meghal, Issa még csak pelyhedző állú ifjonc. A beszélgetés az egykori Tanka-írás hagyományát követi, ahol a vers első, tizenhét szótagos felét az egyik, a második, tizennégy szótagos felét a másik költő alkotja meg.
**két Buson-haikut ferdítek itt, a fordításaik:
A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.
(ford.: Bakos Ferenc)
kelyhéből a tegnapi
eső kicsordult.
(ford.: Buda Ferenc)
***egy Issza haikuval játszom el, a fordítása:
harangja hangja a hó-
takaróba merült.
(ford.: Terebess Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése