Ott és úgy - Tárnabontással

(Nem tudom, mennyit érzel belőle az élmény ismerete nélkül. Próbáljuk meg: olvasd el, lassan, engedd, hadd vigyen, ahova akar)

miért ott és úgy
vércsepp és toll a gangon -
mert így akartam

(Aztán képzeld el az udvart, mély körfolyosós katlan keretezett kék égkútmély alján sárga kockakövek, ahonnan ritkán néz fel az ember csak szívja a beeső másodlagos fényt fejet szellőztetni ha kiszalad - itt hallottam meg a verdesést és ahogy felnéztem még épp láttam, ahogy a karvaly vonszolja a galambot.

Két másik zsákmányállat vágott, távolodott kétfelé - míg a ház szinte képernyőszerűen keretezett églátványát el nem hagyták; alig észlelt villanás voltak. A karvaly nehezen tartotta terhet, a zsákmány szabadult volna de - 

akkor láttam. A spirálban lefelé pörgő tollat, ahogy a tető magasából lassan az öt emelet-mély udvar apró, sárga kockakövére, úgy méterre tőlem leérkezik. 

Láttam már karvalyt vadászni, és enni is - egyszer, még a régi gangon a szomszéd ajtaja elé húzta le a terhe a kis ragadozót, aki alig volt nagyobb, mint a zsákmánya. Nem tudtam lefotózni - észrevett, méltatlankodva, nehezen emelte át a dögöt a korláton s vitte fel a tetőre, hogy nyugodtan ehessen.

Láttam már így tollat lepörögni - az egyik kedvenc mesémben érkezik így az angyal tolla le, a Ghost in the Shell jelenete rémlett fel előttem... mesehős lettem, anime-szereplő, a dolog velem is történt attól, hogy a szemem láttára. Nagy ajándék ez, mert a megérzett mesével valójában a pillanatba érkezem: teljes lesz tőle, hogy mögé érződik, amit jelent.

S mindehhez csak az kellett, hogy ne nyomjam el a késztetést. Hogy engedjek az elfogó vágynak, és kimenjek, egy munkafolyamat legközepén - amit nem szeretek: félbe hagyni... -, kimenjek levegőzni. Az ilyen késztetéseket szoktuk elnyomni, holott ezekkel mutatja meg magát nekünk a világ, ez által mutatja meg, kik vagyunk benne, hogy mi a mesénk benne - leszünk benne teljességében, leszünk a teljességében, egy érzésben, amihez olyan kevés támaszt adnak a száraz hétköznapok, és az ünnep is csak imitálja, legtöbbször csak eljátssza nekünk, vagy eljátsszuk neki.

Eljátszom a gondolattal: hátha így is lehet. Nemcsak akarattalanul, hanem engedve egyfajta bensőből, az ember kútmély gangos-macskaköves belső udvaráról feláradó akaratnak. 

S most olvasd el újra.)

miért ott és úgy
vércsepp és toll a gangon -
mert így akartam

(Köszönöm, ha elkísértél idáig, olvasóm.)