Beszélgetés, slamverzió

Kemény Zsófi

Soha

           Mottó: aki magától idéz, az gyökér. 

                                                      Szendrői Csabi. 

Kemény Zsófi vagyok, és nekem még sosem mondtak nemet.
Tisztelet a kivételnek, pedig az erősíti a szabályt.
Max majd hitelre veszem az összes akadályt!
A rendőr úgyis megbüntet, akárhogy megdumáld is,
kihalnak az őserdők, mert egyre több a favágószexuális,
a pénzes melót meg a magas státuszt ugyan elveszitek,
de Magyaroszágnál legalább jobban teljesítek!
Szar a mentálhigiéniád, ma még nem mostál agyat!
Mer’ épp nem fenyeget veszély, na attól még gyáva vagy. És gyökér.
Mert aki magától idéz az gyökér. Aki magától idéz, ahogy másoktól idéz, az gyökér.
Aki idéz, leginkább magától mert még mindig az a legkevésbé gyökér, az gyökér.
Kedves Soha! Te MOST vagy Soha, lehet, hogy holnap már
,,mindig” vagy ,,újra” leszel.
Te vagy a szavak és a tettek mélyén, minden szeretlekben és utállakban,
te vagy az üres frázisokban, a megbocsátokokban és a még furábbakban.
Te vagy az életem, te vagy az talán…
Nem vagy. A helyzet magas platán. Kurva magas platán.
amit megmászni szinte lehetetlen,
mint mindenhol járni, csak épp keleten nem.
Kedves Soha, undorító vagy, nem kertelek,
és ha van isten, és nem nő, akkor isten egy nőverő, mert megvert veled.
Na ő aztán az egész kibaszott világot csak magától idézhette,
na ide egy háborút, ide meg egy fogyasztói társadalmat, fuhh, ezt is én teremtettem ezelőtt, kibaszottjó vagyok, sőt, én idéztem - elő- a sok gyökeret, aki magától idéz, meg azokat is, akik a gyökereket idézik, akik maguktól idéznek, meg azokat a gyökereket is akik szerint akik olyan gyökerek, hogy maguktól idéznek, gyökerek. Teljesen maguktól. Akkor gyökér vagyok?
Ja. Mindennek a gyökere.
De az én istenem az te vagy, Soha!
Nő vagyok, hát nyilván fogyózom, na az a fogyókúra is te vagy, Soha.
Ma reggel láttam az első könyvem romantikus hősét, na az is te vagy. Soha.
A következő könyvem romantikus hőse, az is te vagy. Soha. A harmadiké, na az már nem te vagy.
Leszünk barátok? Soha.
Leszünk ,,barátok”? SOHA.
A tudokittélni is te vagy, Soha!
Pedig a helyzet ebben a kis országban, mint a Schrödinger macskája olyan; sunyi, büdös és csapzott.
Lopjatok csak el mindent, az ékszerteknősöm nem kéne? a gyöngybaglyom? A costaricai arany varangyom? Szívás, az már kihalt. De cserébe jó undi lehetett, amíg élt.
Na nem bánom,
elmondom a kedvenc viccem: egy rendőrvicc, egy putyinvicc meg egy simicskaorbán vicc megy a sivatagban, és halálra röhögik magukat egymáson.
Az életem egy idézet magamtól. Egy önkiteljesítő jóslat.
Na, megnőtt a hajam a ricinusolajpakolástól?
Ha így csinálok már majdnem a derekamig ér, sőt,
ha ráfekszem egy világtérképre,
akkor akár a világ elejéig is innen a világ végéről.

shizoo:
Beledumál

Hegyi Zoltán vagyok aki néha beledumálja magát az igenbe.
kevesebbet vesz észre mint ahányszor villant neki a Talán -
az igenje ingyenebéd a mások bólogatásból álló asztalán.
Elég gyakran állítanak a cangán cikáztomból félre a forgalomból
sajnos nemcsak ilyenkor idézek - túlságosan gyakran idézek magamtól,
Nem teljesítek jobban - a teljesítményem behatárolja a kerékpár
szinte nonszensz hogy ilyen élet mellett jutott mégis egy derék pár...
tényleg szar a mentálhigiéniám, a télen a verejték túlságosan gyakran rám fagyott -
nem járok tüntetésre csak ha visznek, én ahhoz túlságosan gyáva vagyok. És gyökér?
Na, ennyire nem látok magam alá - ehhez túl sokan vagyok ebben a bőrben,
nem lát a többiektől magam alá az őrszem.
De idézek magamtól. Azt hiszem, ez  korral jár, már túlságosan sok dolgot mondtam magamból, a szavak tömegében valaki gyakran ugyanabba a parcellába hantol, azt hiszem én. Lehet gyökérség
ha idézem a fészen reklámozva a kattintásra csettinthető egészem - és másoktól idézek nem egyszer úgy mintha magamtól, bevallom, loptam már mást a szavakba kódolva. Sőt, vitagyőző tekintély szájába adtam a saját szavaim, minthogyha a tekintély saját szava tromfolna.
Ez nem gyökér - azt hiszem inkább egyfajta növényi árnyék
ha lenn, csak mint tócsán keresztülgurulás közben az alulról egy pillanatra felvillanó látkép.
Látod, én arra alkalmatlan vagyok, hogy most legyek Soha. Valaki bennem gyáva és
úgy egész; lehet kapaszkodik bennem az elhájasodott izomkígyógyökér,
aki eladta magát a Talánér' a godolatér' a mámorok meghagyta agynégyzetgyökér',
de nekem még ma is a Talán az istenem.
Talán van. Ha szembejön Talán felismerem.
Lehet hogy folyton szembejön ahogy szembejöttök, bennetek.
Kerékpároznék én a Talán autópályáján, de nem lehet.
Talán tényleg idézet a világ és a Talánom tényleg csak egy Gyökér idéző, lehet nem is az ő ötlete ahogy én idézem a másét magaménak, a magamét másénak, mintha így más ének...
Lehet, hogy a Talánom üvölt bennem hogy ne csináld, amikor csinálom, ne kínáld, amikor kínálom, ne öleld amikor kívánom, ne fogadd el, agy adj egy slukkot, csíkot, csókot? köszi...
Lehet, hogy a Talánom az, aki folyton a határon illeget
Talán lehet, hogy mindössze a lelkiismeret. Talán.
Idézek, gyökér vagyok, teríték a mások megterített asztalán.
Abrosz tányér villa, de főleg a kés -
már vágtam le darabokat magamból, így lettem a jelenleg látható egész...
A kedvenc viccem túl hosszú, és én se értem mitől vicces. Azt ebbe nem szövöm.
Kedves Talán az fáj a legjobban, hogy lassanként minden illúzióm elköszön.
Akkor voltam fiatal, amikor kinyílt ez a kezdet
és Talán felelősnek érzem magam is, hogy az eredménye ez lett -
útszél vagyok, magamtól idéző, talán gyökér, talán lomb, talán az árnyéka. Talánlovag.
Nyomot hagyok, ha hagyják, a világ végéig aszfaltba ásom a kerekemmel a tizedmilliméteres árkokat.