Sportesemény az aluljáróban.

                                                                                      Katona Tibinek



Azt mesélném, amikor a lustaság szabta minimált
nem díjazta a szerencse. Egy alkalommal Tiborunk
a szemünk láttára bukott el egy ilyen kiugrást -
talán pont azért mert ott voltunk körülötte, az ifjú
rajongók, aznap, amikor kifogta a Jegest az aluljáróban.

A Jegesről csak annyit, hogy még egy
ennyire gusztustalan játékstílusú állatot nem ismertem.
Tényleg Jeges volt valaha, gémberedett kezű, zömök
mosdatlanság, aluljáróbajnok, helyi sakkisten -
a figurákat a kisujjával markolta fel, és csapta a
táblához, állandó bábusikolyt képzeltem a lépéseihez,
olyan is volt a készlete, ütött-kopott, törött; olyan
volt, mint Ulisses Grant, az embert pocsékló északi
siker-tábornok, egy aluljáró-Zsukov volt az offenzívában -
szóval egy szörnyeteg, egy Minótaurosz, a mi
kifinomultan elhanyagolt első osztályú játékosunkkal
szemben. A lépések labirintusában pusztította a táblát:
elszedett egy gyalogot, és aztán minőséget cserélt a
fantáziátlan végig. Így került Tibor vele szemben
időzavarba - így mondom, mert olyan volt, mintha
schnell-t pörgetnének: a Jeges egyszerűen nem hagyta a
zsenink gondolkodni, csak lépett, komor fejjel,
egy emberi megnyilvánulás nélkül a szokásos végső,
elégedett mordulásig.

A szemünkben ott és akkor megdőlt Tibor
legyőzhetetlenségének mítosza. Csak azért, hogy
próbálkozzunk, persze. Még szimultánt is szerveztünk
ellene, azt hittük, elég a manír, meg a csapatmunka,
a rajongótábor és egyéb zavaró tényezők -
de kíméletlenül legyakott bennünket. Igazából
ezt mesélném, hiszen bizonyos
szempontból azóta is abban a vereségben élek,
vagy legalábbis abban az időzavarban:
munka mellett, mint Arany János, kezdő játékosnak
vénen - nem is válogatnak be szívesen a csapatba...
késő vagyok, el és végképp - aki reménykedik: talán még
nem késő egyszer felépíteni az Élő-pontszámot,
hiszen még él - még élek. Úgyhogy most megyek, és
megtanulok legalább egy nyitást naponta -
túl a királyoldali gyalog E4 szokásos és
szintén elemezetlen-tanulatlan rutinján,
mert egyszer utolérem Tibit, és legalább
egy döntetlent ki szeretnék csikarni a szituból.